Dukay Igor: Néhány újabb gondolat az Éger-patak ökológikus mederrendezésével kapcsolatban

Részletek

Írta: Provincia

Kategória: Ember és környezet

Megjelent: 2024. június 25

Készült: 2024. június 25

Előszó

Május 29-én a Patakvédők által felkért szakértő, Dukay Igor természetvédelmi mérnök MSc is patakbejárást tartott újra a pécsi Éger-pataknál. Majd tapasztalatait a Mindenki Pécsért Egyesület, Séta a Mecsekért Civil Összefogás és Pécs Most Egyesület által szervezett Zöld fórumon adta elő.

***

2024. május 29-én, a Hotel Laterumban tartott találkozó előtt jártuk be ismét az Éger-patak egy-két kritikus szakaszát, azért, hogy a korábbi javaslatokat kiegészítve segítsük a patakkal kapcsolatos döntéshozatalt. (Lásd még a patakvédők érveit, elképzeléseit és vitáját az önkormányzat koncepciójával)

A bejárás főbb tapasztalatai:

A patak Hetesi köz utcai híd feletti szakaszán (Pelikán dűlőnél) nem, vagy alig volt víz: Csak kisebb tócsák és nedves mederfenék volt látható a kisebb mélyedésekben. A jelenség valószínű okai:

1. A patak kisvízi (alaphozama) korábban is csekély lehetett, de a klímaváltozással összefüggésben megnövekedő aszályhajlam miatt ennek valószínűsége még inkább nő. (A közelmúltban éppen egy pécsi egyetemi kutató tartott arról előadást, hogy a mecseki és más hazai, európai vízfolyások kiszáradása egyre gyorsabban és hosszabb időszakra következik be, 2012. óta. Kapcsolódó linkek: https://www.ttk.pte.hu/karunkrol/intezetek/biologiai-intezet/tanszekek/hidrobiologiai-tanszek/dryver/ , https://www.dryver.eu/)
2. A mederanyag durva szemű, törmelékes, mely növeli annak lehetőségét, hogy a kövek, kavicsok (és építési törmelék) közötti hézagokban, a csekély alaphozam elnyelődjön. (Nem egyedi eset ez, de a gyakorisága nő. Az élővilág így vagy úgy tud ehhez alkalmazkodni. Az Éger-patak mentén is élnek még vízhez, ill. vízparti növényzethez kötődő állatok, köztük védett fajok is.)
   
   

   

   

3. A patakon feljebb lévő tározó a kisvízi hozamot teljesen/nagy mértékben visszatartja, nem engedi tovább. Hogy az árvízi hozamok csillapításában – mely társadalmi szempontból legfontosabb funkciója – van-e valódi szerepe, nagy kérdés: Azonban könnyű belátni, hogy egy tele lévő tározómederben árvízi hozam nem tud tározódni, az csak átrohan rajta. (Próbáljunk csak meg egy tele pohár vízbe még vizet tölteni! Nem fog menni. Ha a poharat kiöntjük, vagy a vizet megisszuk, akkor válik újra képessé víz befogadására.)
4. A patakok medrében lévő víz nem csak a patak „felső” forrásaiból származik, hanem oldalirányú beszivárgásból is (hiszen a meder a környező területek, mélységétől függően, megcsapolja).

A fenti okokból összességében az látszik, hogy a patak árvízi helyzetén a tározó egyáltalán nem segít, a patak kisvízi hozamait azonban teljes egészében elvonja. Az árvízkárok mérséklésére műszaki létesítmény már megépült, de látványtónak használják, árvízi tározó helyett.

A bejárás során azt is láttuk, hogy a meder mély és széles, de valóban vannak, ún. magassághiányos partszakaszok, az az olyan szakaszok, ahol a terepre, kertekbe az árvíz ki tud folyni. Azt is láttuk, hogy ezeken a szakaszokon több esetben (vélhetően nem legálisan) töltéseket, gátakat létesítettek.

Ha a problémás helyszínek évtizedek óta ismertek, jól lokalizáltak, miért van szükség hosszú szakaszok teljes átépítésére? A természetnek és a társadalomnak is úgy a jobb, ha a beavatkozások kiterjedése kisebb, bekerülési költsége alacsonyabb.

Kérdés az is, hogy ha a tározó tó valóban árvíztározóként működne, akkor a magassághiányos szakaszok hossza és magassága mennyivel csökkenne? Ha teljesen, akkor nincs szükség a magassághiányos szakaszok lokális átalakítására sem.

A meder burkolásának szükségességét vizsgálva, szintén látszott, hogy a szükségszerűen meredek, ásott oldalrézsűk erodálódnak, leginkább ott, ahol nem védi őket semmi, még növényzet sem. Az erózióra elsősorban hajlamos partszakaszok közismerten a külső ívek, ezért azok megkeresését és műszaki, mérnökbiológiai védelmét kell és lehet szorgalmazni.

Több helyen láttunk „home made”-partvédelmi megoldásokat, ami azt bizonyítja, hogy ezek a helyszínek ismertek, a lakosság, esetenként az önkormányzat már tett erőfeszítéseket a problémák lokális megszüntetésére. Ezek a megoldások azonban kőből, betonból, műanyaglemezből készültek, melyek helyett már évtizedek óta léteznek természetes és természetes anyagú megoldások, mint pl. az élő fa, a farönkből álló rönkművek (a rénó-matrac és gabion-kas nem ilyen). Fontos lenne ezek alkalmazása, hiszen olcsóbbak, szebbek, élőbbek, kisebb beavatkozásokat igényelnek a meder mentén lévő ingatlanokban is.

A mederanyaggal kapcsolatosan még egy szempontot érdemes vizsgálni. A korábban leírt hordalékméret nem csak arra hajlamosít, hogy a patak alaphozamát „elnyelje”, de azt is jelzi, hogy a meder esése nagy, a nagyvízi hozamok levonulása gyors (és azt is jelzi, hogy a lakossági építési törmelék „hajlamos” a mederben „kikötni”.) A nagy szemcseméret szükségszerű velejárója a kiegyenesített és kimélyített patakmedreknek, melyekben hordalék káros mértékű lerakódása a nagyvízi hozamok „kotró” hatása miatt gyakran csekély.

Nem tartom kizártnak, hogy vannak hordalék lerakódására hajlamos szakaszok … mi mindössze egyet láttunk több száz méteren: A Hetesi köz híd körül sor került kotrásra, de pl. az árvíz levonulása szempontjából többszörösen is kritikus híd alatti szelvény nem lett kitisztítva. (Lásd az alábbi ábrát!)

Annak érdekében, hogy az olyan benőtt, „körbelakott” patakszakaszokon ne kelljen kotrógéppel végig menni, az egyetlen megoldás hordalékfogó létesítése, olyan helyen, amit egy markológép és egy teherautó meg tud közelíteni a hordalék eltávolítása során. Ezt a helye(ke)t javaslom elsősorban megkeresni. Nem kell betonból sem megépíteni a hordalékcsapdát, egy kiszélesített, kimélyített szakasz is megfelel a célra, amelynek a kiterjedése ismert a kotrást végző számára is.

Nemcsak a társadalomnak olcsóbb és könnyebb, de élővilágnak is az a jobb, ha minél kevesebb helyen van (lehetőleg sehol nincs) zavarva az élőhelye.

A meder vegetációját illetően még fontos, hogy csak ott és csak úgy kellene hozzányúlni, hogy a meder eróziója ellen védő növényzet ne sérüljön. A sűrű bozótos jellegű, nagyvízi lefolyás szempontjából sűrű, pl. szedres állományokat ki lehet ritkítani. A rézsű felső részén a fának, cserjének már nincs érdemi lefolyáslassító hatása, de olyan előnyös árnyaló hatása van, mely a fényigényes „gazokat” távoltartja a meder belső részeitől. Ezért ahol szüksége és lehetséges, a rézsűbe fa telepítését, ill. az esetlegesen már magától megtelepedett, árnyat adót fák védelmét tartom fontos, természetalapú megoldásnak.

Hogy milyen fa való az Éger-patak partjára? A válasz túl könnyű: az enyves éger (Alnus glutinosa). Az alábbi fotón a szentendrei Bükkös-patak kertvárosi, régen hasonlóképpen szabályozott medrét kísérő, árnyat adó, öreg égeres látható.

Dukay Igor - Patakok kezelése és rehabilitációja, Éger-patak. Előadás - Pécs - 2024 - 05 -29

Részletek

Írta: Provincia

Kategória: Dukay Igor - JAVASLATOK A PÉCSI ÉGER-PATAK REVITALIZÁCIÓJÁHOZ...

Megjelent: 2024. június 25

Készült: 2024. június 25

Előszó

Május 29-én a Patakvédők által felkért szakértő, Dukay Igor természetvédelmi mérnök MSc is patakbejárást tartott újra a pécsi Éger-pataknál. Majd tapasztalatait a Mindenki Pécsért Egyesület, Séta a Mecsekért Civil Összefogás és Pécs Most Egyesület által szervezett Zöld fórumon adta elő.

2006I/KissM56 - Ércre vert történelem - In Erz geschlagene Geschichte - kiállításismertető

Részletek

Írta: Provincia

Kategória: Könyvismertetés - vitacikk, kiállításismertető

Megjelent: 2024. október 29

Készült: 2024. október 29

• Theoderich
• Római birodalom
• Germánok
• érmek

Szerző: Kiss Magdolna

[Deutsche Übersetzung siehe unten]

„Róma és a germánok az érmek tükrében” (2006.)

című színvonalas vándorkiállítás még 2006. október 31-ig látható Pécsett, hétköznaponként 10-4 óra között, a PTE Egyetemi Könyvtárának a kiállítótermében. (Szepessy I. u. 1/3., a kiállítás ingyenes, a látogatókat a portán eligazítják)

A müncheni Staatliche Münzsammlung-ban található római éremgyűjteményből a fenti téma szerint Dr. Bernhard H. Overbeck, a fenti intézmény ókori éremgyűjteményének főkurátora, az Augsburgi Egyetem oktatója 1987-ben állította össze a bemutatót. Munkatársa Thomas S. Burns, az Emory Egyetem (USA, Atlanta) Történelem Tanszékének oktatója volt. Az ez idő óta a világ nagy részét (Németország, USA, Ausztrália, Új Zéland) bejárt kiállítás most hazánkba, mégpedig Pécsre érkezett.

Miért éppen Pécsre? Mert a Pécsi Tudományegyetem az Emory University és az Universität Passau közösen végeztek egy későrómai villafeltárást Babarc határában.

Városunkban Dr. Visy Zsolt és az általa vezetett PTE Régészeti Szemináriuma rendezte meg a kiállítás magyar változatát.

A hat tárlóban elhelyezett érmek másolatai, rövid leírásuk, keltezésük, nyolc rajzos-szöveges tábla, rajta egy-két fontosabb érem kinagyított felvétele vezetik el a látogatót a római limes-hez, a Rajna és a Duna vonalán kiépült védelmi rendszerhez, ahol a Római Birodalom és a germánok története összefonódott. A nemcsak fizetőeszközként elismert, hanem fontos propaganda és információs célokat szolgáló érmék sajátosan mutatják be az írott forrásokból többé-kevésbé ismert eseményeket: Iulius Caesar galliai hadjárataitól (Kr.e. 58 és 51 között) addig az időszakig, amíg a germánok legtehetségesebbjei karriert futnak be a hadseregben, hivatalokban, rokoni kapcsolatba kerülnek a római uralkodókkal, végül átveszik a Nyugat római Birodalom feletti uralmat (Nagy Theoderich 493-526, Theodahat 534-536).

A látogatók a római éremtani ismeretek mellett (római pénzrendszer, verdék, fontosabb rövidítések az érmeken, numizmatikai irodalom), a római történelemről más ismereteket is szerezhetnek (a római hadseregről, Róma különböző ellenségei az érmeken, a legfontosabb római uralkodók).

A kiállítás anyagát 300-300, Ft-ért megvehető igényes katalógus és Cd formájában még magával is viheti az érdeklődő.

A vándorkiállítás helyi érdekessége, egy tematikus kiegészítés a vendéglátó intézmény részéről. Pohánka Éva és Kokovai Szabina két színes táblán mutatja be: „A Klimo Könyvtár jelentősebb numizmatikai tárgyú könyveinek metszetei”-t.

Dr. Kiss Magdolna

[Übersetzung aus dem Ungarischen:]

Die Wanderausstellung „Rom und die Germanen im Spiegel der Münzen“ ist noch bis 31. Oktober 2006 in Pécs täglich zwischen 10 und 16 Uhr im Ausstellungsraum der Zentralbibliothek der Pécser Universität zu sehen (Adresse: Szepessy I. u. 1/3.). Der Eintritt ist frei, Besucher möchten sich bitte an der Pforte melden.

Die römische Münzsammlung in der Staatlichen Münzsammlung in München war Gegenstand eines Vortrags zum oben genannten Thema, der 1987 von Dr. Bernhard H. Overbeck, Chefkurator der Antikensammlung der Staatlichen Münzsammlung in München und Lehrbeauftragter an der Universität Augsburg, zusammengestellt wurde. Sein Co-worker war Thomas S. Burns, Dozent am Department of History der Emory University (Atlanta, USA). Die Ausstellung, die inzwischen fast die ganze Welt bereist hat (Deutschland, USA, Australien, Neuseeland), ist nun in Pécs, Ungarn, zu sehen.

Warum Pécs? Weil die Universität Pécs, die Emory University und die Universität Passau eine gemeinsame Ausgrabung einer spätrömischen Villa am Rande von Babarc durchgeführt haben. In unserer Stadt haben Dr. Zsolt Visy und sein PTE-Archäologieseminar die ungarische Version der Ausstellung organisiert.

Kopien von Münzen in sechs Vitrinen, ihre Kurzbeschreibungen und Datierungen, acht Tafeln mit Zeichnungen und Text sowie Vergrößerungen einiger der wichtigsten Münzen führen den Besucher zum römischen Limes, einem entlang des Rheins und der Donau errichteten Verteidigungssystem, an dem sich die Geschichte des Römischen Reiches und der Germanen überschnitt.

Die Münzen, die nicht nur als Zahlungsmittel bekannt sind, sondern auch wichtigen Propaganda- und Informationszwecken dienten, stellen Ereignisse dar, die mehr oder weniger aus schriftlichen Quellen bekannt sind: von den Feldzügen des Iulius Caesar in Gallien (vor Christus von den Feldzügen der Armee Julius Caesars (58-51) bis zu der Zeit, als die begabtesten Germanen ihren Weg in der Armee, in der Verwaltung, in der Verwandtschaft mit den römischen Herrschern machten und schließlich das Weströmische Reich übernahmen (Theoderich der Große 493-526, Theodahat 534-536). Neben dem Wissen über die römische Münzprägung (römisches Geldsystem, Münzen, wichtige Abkürzungen auf Münzen, numismatische Literatur) erfahren die Besucher auch etwas über die römische Geschichte (die römische Armee, die verschiedenen Feinde Roms auf Münzen, die wichtigsten römischen Herrscher).

Das Ausstellungsmaterial kann für 300 HUF in Form eines anspruchsvollen Katalogs und einer CD erworben werden. Die Wanderausstellung ist von lokalem Interesse, eine thematische Ergänzung durch die gastgebende Institution. Éva Pohánka und Szabina Kokovai präsentieren auf zwei Farbtafeln „Stiche der wichtigsten numismatischen Bücher der Klimo-Bibliothek“.