2025T/Nagy Margit – Konstruált rekonstrukció – egy eltévesztett „azonosítás” nyomán. Hol volt valójában a hódmezővásárhely-kishomoki, 1966-1969-ben feltárt gepida temető?*

 

*A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Évkönyvében [V (2023) 45-78] megjelent tanulmány javított változata.

 

A válasz egyszerű: a kishomoki gepida temető ott volt, ahol a publikáció helyszínrajza jelöli.

 

A Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Korok, kultúrák, lelőhelyek 2022. évi kiadványában megjelent Masek Zsófia tanulmánya a Tisza-vidék egyik legjelentősebb gepida temetőjének, a hódmezővásárhely-kishomokinak a népvándorlás kori topográfiai környezetéről. A dolgozat elején a szerző megelőlegezi, végén pedig megismétli településszerkezeti hipotézisét: véleménye szerint az adatok arra mutatnak, hogy Kishomokon egyetlen nagy terjedelmű gepida temető és egyetlen nagy település létezett; melyet ugyanabban a korszakban, az 5. század második felétől a 6. század közepéig ugyanaz a népi összetételű lakosság használt.[1] Ez a feltevés nem egyezik azzal a településszerkezeti képpel, melyet a kishomoki gepida temető publikálói röviden vázoltak. Eszerint Kishomokon, a nagy sírszámú temető közeléből előkerült, kisebb sírcsoportok és a magányos temetkezések alapján kétféle települési módra lehet következtetni: a faluszerű településekkel egy időben a lakosság más része egymástól távolabb fekvő udvarházakban élt és néhány sírból álló családi temetőkbe temetkezett.[2]

Masek Zsófia tanulmányának „mellékeredménye”, hogy az 1966-1969 között feltárt gepida temető 2002-es publikációjának a helyszínnel kapcsolatos adatai nem megbízhatóak. Mivel ezt a megállapítást B. Nagy Katalin 1980-as, publikálatlan leletmentésének jelentésével támasztja alá, az „eltévesztett” helyszínre Masek Zsófia csak közvetve és áttételesen utal. Ahhoz, hogy erre válaszoljak, szükségesnek látszik a pontos megfogalmazás. Eszerint a gepida temető közzétett helyszínrajza (1. kép 1) nem a valódi helyszínt jelöli. A szerző szerint a négy év ásatási szezonjában folytatott feltárás a publikációban leírt és a helyszínrajzon megjelölt helytől fél km-rel délkeletre, Kovács Jenő egykori tanyájának, 1960 után a Lenin MGTSz központi épületeinek közelében, a tehenészet kerítése mellett folyt. Masek Zsófia – immár saját véleményként, – kétségbe vonta az 1966-os feltárás és Móra Ferenc 1928-ban végzett ásatásának közvetlen kapcsolódását is, azzal az indokolás és bizonyíték nélküli kijelentéssel, hogy az 1966-os első szelvényekben megfigyelt kutatóárok metszetek és sírfoltok mérete csupán „becslés”, azok valamilyen „rablóásatás” vagy szőlőtelepítés nyomai lehetnek.[3]

Masek Zsófia vitacikkének megjelenése után röviddel a Tornyai János Múzeum 2022. Évkönyvében Lőrinczy Gábor és Varga Sándor értekezett a Hódmezővásárhely déli határából ismert avar kori lelőhelyekről. A szerzők a kishomoki avar lelőhelyek között részletesen tárgyalják a gepida és avar temető lelőhelyének kérdését, a korai avar sírok interpretációját, a leleteknek a publikációban idézett (olykor a tárgytípusokhoz húsz évvel ezelőtti analógiák megválasztásának helyességét részletező, azokat vitató) értékelését és a 49. részleges állattemetkezéses avar sír rítusát.[4] A Lőrinczy –Varga szerzőpár ugyan nem vonta kétségbe, hogy az 1966-os feltárás Móra 1928-as ásatásának folytatása, azonban a gepida temető lelőhelyét, Masek Zsófia véleményéhez hasonlóan, „a valóságban” megjegyzéssel „nyomatékosítva” és figyelmen kívül hagyva a publikáció helyszínrajzát, attól 470 m-re délkeletre, a TSz központ istállóinak közelében lokalizálta.[5]        

A kishomoki gepida temető helyszíne körül keltett zavart szeretném eloszlatni akkor, amikor az elfelejtett és már megsemmisített lelőhely elő- és utóéletéről írok.

Mint az 1966-1968. évi kishomoki ásatáson Bóna István munkatársa, az 1969-es ásatás vezetője, Masek Zsófiának és a Lőrinczy – Varga tanulmánynak a gepida temető lelőhelyére  vonatkozó feltevését (azaz, hogy a publikációban megjelölt helytől csaknem fél km.-re délre volt) nem erősíthetem meg, sőt, teljes képtelenségnek tartom. Először is: a négy ásatási szezonban végzett feltárás föld alatti fix pontjait az első év után minden évben vissza kellett keresni, hogy az új szelvényeket kimérhessük és azok csatlakozzanak a már feltárt területhez. Három évig következetesen majd fél km-rel „eltéveszteni” a helyszínt –  teljességgel lehetetlen. Bóna István az ásatás minden munkafázisában személyesen részt vett. Éles és kritikus figyelme mellett az ásatás helyének „eltévesztése” az abszurditás kategóriájába tartozik. Másik lehetőség, hogy a lelőhely téves jelzése a publikáció helyszínrajzának  hibája. Tévedés mindig lehetséges, a kishomoki helyszínrajz azonban kiemelt figyelmet kapott. A terület domborzati és közigazgatási térképét az MTA Régészeti Intézetének térképtárában, az illusztrációk összeállítása során láttam először. A lelőhelyet a térképészeti gyakorlattal rendelkező Ősi Sándor grafikussal egyetértésben, – a 47-es úttól mintegy 500 m-re délkeletre helyeztük el (1. kép 1).[6] A helyszín elhelyezésénél tévesztés nem történt. Kinek lett volna érdeke, hogy a lelőhelyet a valóságtól eltérően jelöljük?      

Az 1966-69-es ásatás helyét ma már felszíni objektumokkal nem, csak mérésadatokkal lehet azonosítani, mivel az I-III. kishomoki dűlő felszínét a 2000-es évek első évtizedében a RolandRing elnevezésű motocross pályával felismerhetetlenné tették (kísérlet a gepida temető helyének jelölésére: 7. kép 2). A 47-es út kishomoki szakaszán, az út déli oldala mellett fekvő, mai nevén öreg-kishomoki szántóföldek és gyümölcsösök, a honvédségi laktanyától a mai Hegyi utcáig,  – előbbiek az 1960-ig a Rózsa MGTSz, majd a Lenin MGTSz tulajdonát képezték, utóbbiak – feltehetően, – magántulajdonban voltak. Megjegyzendő, hogy a vásárhelyi határ legvonzóbb részének, a dombos, kisebb erdőkkel borított kishomoki földeknek az 1945 utáni tulajdonviszonyai önálló kutatási témaként külön földhivatali-levéltári kutatást igényelnek.  A 47-es úttól délnyugatra fekvő területen az 1980-as évektől intenzíven elkezdődött a motorpálya kialakítása. Megyei napilapok információi szerint az 1990-es évek végétől a pálya 10 hektárnyi területe a város tulajdonába került. Az ingatlanok kisajátítása és a bontási munkálatok bizonyára hosszú időt vettek igénybe és nem kevés közpénzt emésztettek fel. Ehhez képest az iratanyag őrzési helye bizonytalan, a motocross pálya létrehozásával kapcsolatos iratok a vásárhelyi Levéltárban a mai napig nem kutathatók.[7]

 Masek településszerkezeti hipotézisének „egyetlen nagy gepida temető és telep” koncepcióját felesleges lenne vitatni (nem is szándékozom), mivel az általa „rekonstruált” gepida temető leginkább csak íróasztal mellett képzelhető el. A „nagy” gepida temető egyetlen hiteles része az 1966-1969-ben feltárt terület. A Masek által körvonalazott, irreális nagyságú sírmező (északnyugat-délkeleti átmérője mintegy fél km lenne), bármilyen „laza szerkezetű”, több száz gepida sírt foglalna magában, melyeket a 2009-es nagy felületű ásatások (2. kép 1– 5. számú terület; 2. kép 2 – 2. sz. terület) nem kerülhettek volna el. A nagy temető egyéb dimenzióira (pl. Párducz ásatásának helyére) nincs biztos adat, azzal nem is lehet számolni. Ezzel szemben csak egyetlen, bizonyíthatóan gepida sírt találtak 1980-ban, B. Nagy Katalin leletmentése után (a 106. sírt, ismeretlen helyen). A Masek által említett gepida-avar településsel kapcsolatban a jelenleg elérhető publikációkban teljes az információhiány. „A nagy sírszámú temetőhöz ismereteink szerint egyetlen, nagy kiterjedésű gepida település tartozott, amely a Gyuló-ér közeli partján, pár száz méterre a temetőtől délnyugatra húzódott.”[8] A szántás utáni, felszíni edénytöredékek alapján korábban is gyanítható gepida-avar településről azonban egyelőre csak 15 000 m² –es kiterjedése tudható, pontos helyét a publikált jelentések alapján nem lehet tudni és még rövid szakmai jelentés sem született róla.[9]   

A kishomoki gepida temető lelőhelyével kapcsolatos, a Masek Zsófia- és a Lőrinczy – Varga-tanulmány által felvetett kérdések közül a következőkre térek ki részletesebben.

• Hogyan indult meg 1966-ban az ásatás?
• Mikor vetődött fel a gepida lelőhely „azonosítása”?
• Miért került most az érdeklődés homlokterébe az 1966-1969-ben feltárt gepida temető lelőhelyének kérdése?
• Mikor nevezhetők különböző korú régészeti jelenségek egy lelőhelynek? A kishomoki 1966-1969-ben feltárt gepida-avar és késő avar temetők egyazon régészeti lelőhelynek tarthatók-e?
• A kishomoki gepida temető lelőhelye a történelmi térképeken.

 

Az 1966-os ásatás előzményei

1966 júliusában nyári múzeumi gyakorlatomat töltöttem a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban, amikor Kishomokról homokbányászás közben előkerült leleteket hoztak be a Múzeumba. Dömötör János múzeumigazgató – Nagy Katalin régész (11. kép 3, aki 1969-től használta neve előtt asszonynevének kezdőbetűjét) távollétében, –  a helyszíni szemlével engem bízott meg. A pecsételt díszű agyagedény töredékek alapján egyértelműen gepidának meghatározható szórványok lelőhelye a bejelentés szerint a Hódmezővásárhely-Szeged közti 47-es út délnyugati oldala mellett volt. Az akkor még működő kishomoki vasúti megállótól gyalogosan kb. 20-25 perc alatt lehetett eljutni a lelőhelyig. Előbb a 47-es úttal és a vasúttal párhuzamos, a vasúti töltés déli oldalán futó erdei úton Szeged irányába haladva az erdei iskola épülete mellett, majd a szőlők és gyümölcsöskertek szélénél vezető ösvényen mintegy 1100 m.-t a II. dűlőútig, ezután a II. dűlőn délkelet felé mintegy 440-450 m.-t a homokbányáig kellett gyalogolni. A dűlőút mellett, az enyhén magasodó, kiterjedt homokdomb leszakadt partfalában a sírok beásásai élesen kirajzolódtak. Megérkezésemkor a helyszínen egy markológép állt. A gépkezelő elmondása szerint a leletek a sötét beásásokból kerültek elő, de mivel az egyes tárgyak előkerülés helyét nem sikerült pontosabban megtudni, így a szórványleletek a későbbi feltárás során nem kaphattak sírszámot.

A Múzeumba visszatérve és fellapozva Csallány Dezső gepida corpusának 72. tételét,[10] arra kellett következtetni, hogy a lelőhely azonos a Móra Ferenc által 1928-ban megtalált temető lelőhelyével. Dömötör János igazgató (11. kép 3.) telefonon kérte a szegedi Múzeumot, hogy a legközelebbi kézbesítéssel Móra eredeti feljegyzéseit olvasásra kölcsönözzék. Égető János, a múzeum munkatársa (11. kép 3, aki adminisztrátori feladatokat látott el, de minden egyéb munkát is, amire szükség volt és főként mindenkit ismert a városban) vállalkozott arra, hogy egy beszélgetést megszervez régi ismerősével, az egykori kishomoki földbirtokos, Kovács Jenő özvegyével, Kovácsné Kenéz Sárával. A találkozás néhány nap múlva létre is jött a kishomoki helyszínen, ahová Égető János a saját gépkocsijával mindkettőnket elvitt. Kovács Jenő birtokának homokos talajú, dombos északnyugati részén az 1920-1930-as években szőlő- és gyümölcsöskertet alakítottak ki. Az özvegy jól emlékezett a dió- cseresznye- és almafák helyére, a fenyőkre és a kútra. Móra ásatásának idején Kovács Jenő még korábbi feleségével, Zsoldos Rózával (1890-1939) élt, de a híres író-múzeumigazgató kishomoki régészeti munkájának helyét a második feleség is pontosan számon tartotta. Kovács Jenőné helyszíni visszaemlékezése szerint Móra Ferenc 1928-as ásatása ugyanazon a helyen történt, mint ahol 1966-ban a homokot bányászták. Közlését az augusztusban elkezdett feltáráskor a visszatemetett emberi csonttöredékeket és lócsontokat tartalmazó, 100 cm széles kutatóárkokkal átvágott sírfoltok  metszetei igazolták. 1966 nyarának első heteiben Móra egyik kubikusa, Matók István velünk dolgozott; ő is megerősítette, hogy Kovács Jenő gyümölcsöskertje a homokdombnak ezt a részét foglalta el, és hogy az 1928-as és az 1966-os helyszín azonos. (3. kép 3.)

Találkozásunkat követően, Kovács Jenőné elmondása alapján, vázlatos helyszínrajzot készítettem a homokbánya széléről, melyen a sírok helye mellett a Móra feljegyzéseiben is említett fenyő- és diófák, kút stb. helyét bejelöltem. A vázlat nem méretarányos, a távolságok felmérésére egyáltalán nem alkalmas, de rögzítette a homokbánya helyét és a kitermelés akkori állapotát. Az 1966-os első szelvényekben az 1928-ban Móra által visszatemetett sírok embercsontjait (a hosszúcsontok töredékeit) és a kutatóárkok elszíneződését meg is találtuk. (1. kép 4-5) A méretek egyezése alapján néhány sírt azonosítottunk Móra jegyzeteinek adataival. Kovács Jenőné emlékezett a Csallány Dezső által említett Ániszfeld-féle föld fekvésére is: ez a birtok közvetlenül a 47-es út mellett, a II. és a III. dűlőút között húzódott. Kérdésemre Párducz Mihály 1938-as ásatásának helyszínét Kovács Jenőné a gepida temető dombjától délkeletre, a II. dűlőtől nyugatra, az akkori akácerdő vonalában jelölte meg, Közlését a Párducz kishomoki ásatásán résztvevő Korek József egyik hódmezővásárhelyi találkozásunk alkalmával megerősítette. (1. kép 3.)  

Az avar lelőhelyként ismert Ániszfeld-föld pontos helyét és címét (Gorzsa tanya 236 sz.) Lőrinczy Gábornak sikerült megtudnia a hódmezővásárhelyi Földhivatalban. Dr. Ániszfeld Mihály orvos földje közvetlenül a 47-es út mellett húzódott, és Kovács Jenőné 1966-os közlésével egyezően, északnyugat felé szomszédos volt Kovács Jenő birtokával.[11] Móra Ferenc 1928-as kishomoki ásatása nemcsak az érdekes és értékes leletek miatt vált emlékezetessé a helyi lakosság körében, hanem az író két előadása miatt is, melyeket az ásatás ideje alatt és azt követően tartott a gepida korszakról. Első alkalommal a házigazda, Kovács Jenő (10. kép 1-2, aki a kopáncsi-kishomoki olvasókör elnöke is volt, még az ásatás idején felkérte Mórát, hogy az olvasókörben beszéljen a gepidákról. Másodszor az ásatás befejezése után három nappal a vásárhelyi Fekete Sas nagytermében gyűlt össze a város közönsége, hogy meghallgassa az író-múzeumigazgató előadását a langobard-gepida időszakról.[12] (10. kép 4, Móra Ferenc ásatáson.) 

 

Az 1966-1969-es leletmentések

A lelőhely feltárását 1966 augusztus-szeptemberében a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékének (abban az időben) docense, Bóna István vezette. Az ásatás ezután 1968-ig, három év nyári hónapjaiban az ő irányításával folytatódott. (4. kép 2;11. kép 1-2.) Munkatársak: Kiszely István antropológus, Nagy Margit és Gömöri János egyetemi hallgatók. 1969-ben, a gepida temető leletmentésének irányítására jelen sorok írója végzett régészként az Ásatási Bizottságtól kapott engedélyt.[13] A nyaranta két-három hétig tartó ásatáson Égető János nagy segítséget nyújtott azzal, hogy szerény felszerelésünket gépkocsijával kiszállította; a napszámbéreket a kifizetés előtt személyesen a helyszínre hozta; a szezon befejeztével a leleteket és a csontanyagot ugyanő vitte be a Múzeumba. A helyszínnek az autóúttól való távolságát az első években abból az egyszerű okból nem tudtuk megadni, mivel a múzeumi mérőeszközök között nem volt megfelelő hosszúságú mérőszalag. A későbbi méréssel megerősített 450-500 m-es távolságot Égető Jánossal egyeztettük.

Az 1966-1969-es ásatások idején a 47-es út déli oldala mellett mindössze három lakóépület állt. Észak felé az első az Ániszfeld-földön, közvetlenül az út közelében, a II. dűlő végénél egy időszakosan lakott ház volt. A II. dűlő nyugati oldala mellett két lakóház volt: az egyik egy téglaépület, a másik egy tanya. A középső épület a 47-es úttól kb. 250 m-re egy magasított alapú, lépcsőfeljáratos ház (melyben akkor a Juhász házaspár lakott, akik az ásatás idejére itt biztosítottak szállást Bóna tanár úrnak), mely eredetileg Kishomokon a szőlők/gyümölcsösök őrzőjének lakásaként szolgáló, ú. n. „vincellérházként” épült. (3. kép 1-2.)  A vincellérháztól délre, mintegy 100-150 m-re egy kisebb tanya állt, a szokásos melléképületekkel; itt az 1960-as években a Kovács család lakott (a „kis” Kovács-tanya), ahol az ásatás hetei alatt Gömöri János egyetemi hallgató kapott szállást. (Az épületek az 1970-ben készült légifelvételen jól kivehetők: 7. kép 1.)

A lelőhely északkelet-délnyugati irányú magaslata a II. dűlőút délnyugati oldalán, mintegy 70-150 m hosszan húzódott. Az első ásatási szelvényeket a II. és a III. dűlőút között, a „kis” Kovács-tanyától délnyugatra, mintegy 30-40 m-re jelöltük ki. Az első szelvények mögött, a tanyától délre, a II. dűlő keleti oldala mellett a TSz juhhodályának alacsony, sötétfalú, hosszú épülete és különféle funkciójú gazdasági építmények látszottak. (2. kép 1, I-el jelölve; 3. kép 5.)   

A 47-es úttól délre a III. betonozott dűlőút a TSz központhoz vezetett. Az út leágazását az autóút felől a TSz nevét hirdető, feliratos fém „kapukeret” jelezte; az út két oldalát fasor és fehérre festett, karcsú beton villanyoszlopok szegélyezték.  A III. dűlőút környékének tájképi jellegzetességét az 1960-as években a dűlőút nyugati oldala mellett két mesterséges halom jelentette. A táj látványát meghatározó, legmagasabb pont egy fűvel benőtt, kúpalakú, bolygatatlan halom (az EOV térkép szerint 81 m magas), mely a III. dűlő nyugati oldalánál, a 47-es úttól mintegy 200 m-re, a szántóföldön emelkedett (2. kép, 1. halom). 1966-1969-ben nem találtunk senkit Kishomokon, aki tudta volna ennek a halomnak a nevét. A tetején lévő betonoszlop töredéken kopott, alig olvasható számból ítélve egykor itt térképészeti háromszögelési pontot helyeztek el. Ezért arra kellett gondolnunk, hogy a domb a katonai felméréseken szerepel; ilyen térképhez azonban akkor nem jutottunk hozzá. A frissen szántott földet minden évben bejártuk és a III. dűlőút menti, magasabb halom környékéről 5-6. századi településre utaló cserépanyagot gyűjtöttünk be. A 2002-ben feltárt, tekintélyes kiterjedésű gepida telep objektumai valóban a halmok közeléből kerültek elő.

A másik halom az autóúthoz közelebb feküdt; a tanyaépületek takarása miatt az 1960-as években sem a forgalmas útról, sem a dűlőútról nem látszott. Amint az 1970-es években készült EOV 10 000-es térkép rögzítette, az előzőnél alacsonyabb (80, 2 m) halom a 47-es úttól délkeletre mintegy 150 m-re, az Olasz-tanya udvarán emelkedett.[14] (2. kép, 2. halom) A legkorábbi történelmi térképek névtévesztését a két, egymáshoz közel fekvő halom nevének összekeverése indokolhatja.  Nem zárható ki a lehetőség, hogy a két egymás közelében lévő halom a Csutora- és/vagy a Szamár-halommal azonos (8. kép 1-2; 9. kép 2).

 A gepida temető ásatási területének helyét a II. dűlő nyugati oldala mellett minden évben pontosan meg kellett találnunk, mivel a négy ásatási szezon (1966-1969) 3 x 10/9 m-es szelvényeit egymáshoz illesztve jelöltük ki. Hogy érzékeltessem, hogy a terepmunka e fontos mozzanata mennyire figyelmen kívül maradt a temető „rekonstrukciójának” állításánál, mely szerint a lelőhely fél km-rel délebbre volt a publikációban jelzett helynél, a nem szakember olvasó számára leírom, hogyan biztosítható a gyakorlatban egy lelőhely folyamatos feltárása, amikor nincs mérnöki segítség, és az a cél, hogy a különböző években kitűzött szelvények egymáshoz kapcsolódjanak. Ilyen esetben a munka megkezdésekor meg kellett keresnünk az előző évi ásatás befejezésekor a földfelszín alatt legkevesebb 50 cm mélyen (hogy mélyszántáskor ne bolygassák meg), a szélső szelvények sarkaiba elhelyezett vasrudakat, a „fix pontokat”. Ezekhez a pontokhoz mértük hozzá a soron következő szelvényeket és jelöltük ki a feltárni kívánt területet. A fix pontok helyét igen nagy pontossággal kellett a felszínen kijelölni, amit úgy értünk el, hogy a szelvénysarkok távolságát a terepen jól látható, nem mozdítható két tárgyhoz – fatörzshöz, villanyvezeték póznájához, kerítés sarkához – háromszögelési módszerrel bemértük. Az ásatás első napjának legelső teendője mindig a fix pontok keresése volt, amit Kishomokon ásóval-lapáttal, kézi erővel végeztettünk. Munkásaink, akik először vettek részt ásatáson, a bolygatatlannak látszódó szántóföldön minden keresendő méréspontnál mélységes szkepszissel mélyítették a gödröt mindaddig, amíg a vasrudak tetején nem koppant az ásó hegye. Ez a munkafázis jelentette az ásatási szezonok első napjának „nyitányát”; ha gyorsan és sikeresen megtaláltuk a fix pontokat, akkor a további munka is problémamentesen haladt. Kishomokon három évig, amíg a munka befejezésekor vissza kellett tölteni a szelvényeket és a föld felületét szántásra alkalmassá tenni, addig a következő évben az új szelvények kitűzéséhez a fix pontokat egyenként ki kellett ásni a föld alól. Kivételt jelentettek az 1969-es ásatási szelvények, melyeknél a szelvényeket nyitva hagyhattuk, mivel a területet a Tsz már nem vetette be gabonával. De a szélső szelvények sarkait az utolsó évben is megjelöltük vasrudakkal és azokat a felszínig betemettük. Hogy a távolságok a visszamérésnél „kéznél” legyenek, a fix pontok mérési adatait a milliméter papíron készült temetőtérkép-manuálékra jegyeztem fel. Amennyire a sok év után vissza lehet emlékezni, Kishomokon állandó mérési pontként az ásatáshoz legközelebb fekvő „kis” Kovács-tanya kerítésének délnyugati sarka és a tanya melletti villanyoszlop szolgált.[15]

Az 1970-es években készült 10 000-es léptékű térkép a II. és a III. dűlő között, szaggatott vonallal, gyalogutat jelez. (1. kép 2.) A számozott dűlőutakkal párhuzamosan futó gyalogút a homokbányát kikerülve, a 47-es úttól mintegy 450 m-re délkeletre tompaszögben déli irányba fordul. Az 1966 nyarán, még az ásatás megkezdése előtt készült helyszíni vázlatrajzom az első sírok helyét a dél felé vezető földút keleti oldala mellett rögzítette (1. kép 3). A feltárás szelvényei a homokbánya északnyugati széléhez csatlakoztak, amint azt a 2002-es publikáció helyszínrajza – amennyire egy nagy léptékű térképvázlaton lehetséges, – így is jelöli.[16] Masek Zsófia ezzel szemben az 1966-1969-es temető lelőhelyét Rózsa Gábor 1980-ban készített felmérésén véli hitelesnek, mely azonban B. Nagy Katalin ez évi három napos, publikálatlan leletmentésének helyszínét rögzítette.[17] Ha B. Nagy Katalin 1980-as azonosítási kísérlete nyomán bebizonyosodik, hogy az 1966-1969-es gepida temető közvetlenül a tehenészet felé vezető, széles földút mellett, a déli homokbánya területén feküdt, akkor a gepida és az avar temetők egymástól térben messzebb kerülnek, a gepida és az avar kor tér- és időbeli kontinuitásáról nehezebb lenne beszélni. Az „azonosítás” szemmel látható bizonyítékot szolgáltatott volna arra, hogy a déli homokbánya területén a gepida temető lelőhelye 1980 előtt megsemmisült.  Kishomokon azonban a gepida temető nem itt, hanem az északi homokbánya dombján került elő, a korai avar sírok a gepida temető soraiban helyezkedtek el. A 2009-ben feltárt nagy későavar temető is egészen közel, a gepidától mintegy 100-120 m-re délkeletre feküdt (1. kép 5; 2. kép 1-2; 7. kép 1)

 

Miért most került az érdeklődés homlokterébe a kishomoki gepida temető lelőhelyének fekvése?

Hódmezővásárhely déli határrészének nagy beruházásai (repülőtér építése,[18] a motocross pálya), a régészeti topográfiai munkálatok, és ezen belül az avar kori régészeti lelőhelyek robbanásszerű gyarapodása miatt a szakmai érdeklődés a gepida-avar közös lelőhelyek felé fordult, belátva, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az avar kort közvetlenül megelőző korszak lelőhelyeit sem. Csallány Dezső a kishomoki gepida temető lelőhelyéről mindent összegyűjtött, ami akkor tudható volt. Az 1961-ben megjelent gepida corpusban a lelőhely bevezetője Móra Ferenc naplószövegének szó szerinti német fordítása.[19] Joggal tehetjük fel, hogy Csallány személyesen is járt a nagyhírű pajzsleletek előkerülésének helyszínén; de a lelőhely Móra-féle leírásához semmit nem tett hozzá.

Elgondolkodtató, hogy a 2000-es évek nagyszabású feltárásait megelőzően az 1928-as és az 1966-1969-es gepida lelőhely fekvéséről egyetlen szakember sem érdeklődött az ásatóknál, mielőtt a kishomoki „I-IV. homokbánya” területén 2002-ben a nagy felületű feltárás megindult.[20] 2006-ban a szegedi Délút megbízásából a homokkitermelés tervezett beindítása miatt környezettanulmány készült. E tanulmányban a nemzetközi hírű gepida lelőhely említéséről nincs tudomásom. 2009-ben, Tóth Katalin előzetes kutatása nyomán a kishomoki II. és III. dűlő között, homokbányanyitás indokkal két jelentős felületű feltárás indult. A szakirodalomból ekkor már részletesen publikált gepida lelőhelyet egyik leírás sem említette, egyetlen helyszínrajzon sem jelölték be (sem a korszakot, sem a temetőt). A Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (2012-2016) adatlapján a gepida temető adatai csak a szövegben szerepelnek, a lelőhely a térképen nincs jelölve. Úgy látszik, a gepida temetővel – melyet Masek Zsófia „a Tisza-vidék egyik legjelentősebb germán kori (Kr. u. 455–568) régészeti lelőhelye”-ként jellemez,[21] bár a publikáció 2002-től rendelkezésre állt és a helyszínrajz alapján pontosan lehetett tudni, hol volt, – addig nem számoltak, amíg a terület feltárásának anyagi fedezete biztosítottnak látszott. Amint utóbb, a gepida lelőhely közvetlen közelében végzett, nagy felületű ásatások során kitűnt, a jelentős germán lelőhely elhallgatása feleslegesnek bizonyult: az 1966-1969-es feltárást követően az északi homokbánya területéről gepida sír nem került elő.

Tény, hogy Móra Ferenc nem írta le pontosan a lelőhely fekvését, amikor 1928 szeptemberében Kishomokra érkezett. A lelőhely neve: Kishomok, Kovács Jenő tanyája/birtoka nem jelenti azt, hogy a leletek a lakóépület közeléből kerültek elő. Móra a Kishomoki ’A’ lelőhely leírásakor naplójában kiemelte, hogy a germán leleteket az északnyugat-délkeleti fekvésű birtok északi végében találták. „ [Kovács Jenő]… az északi részt legutóbb mintegy 80 cm-re hordatta le, itt nem kerültek az előbbi leletek [olvashatatlan szóvég a két utóbbi szónál]. (Pajzsdudor, kard, gepida edények. A bronzkori a birtok más részéről, a szőlő és a tanya közti akácosból való) a mélyebben lehordott területen nem is maradt sír, ellenben az erdő felőli részen fel lehetett tenni, hogy néhány sír még megmaradt, de azt is, hogy dinnyeültetéskor a tavasszal ezeket is megbolygatták.” A hosszú, keskeny Kovács Jenő-birtok ÉNY-DK-i szélessége (a 47-es úttal párhuzamos) a II. és a III. dűlő között mintegy 300 m., DNy irányú (a 47-es útra merőleges) hossza minimum 1500 m lehetett. Maga a „tanya” (egyébként korszerű téglafalú ház, nagy, háromszárnyú ablakokkal, fedett verandával, több szobával (10. kép 3, a csoportkép hátterében). A III. dűlő mellett a 47-es úttól éppen 1500 m.-re épült házat a Lenin TSz központi irodaépületként használta. Fontos tehát tisztázni, hogy a gepida temető lelőhelye Kovács Jenő tanyájától délkeletre, valamivel több, mint 1000 m.-re volt.   

A szakirodalomból kishomoki határ leleteinek előkerülése a 19. század végétől a 21. század elejéig követhető. A kishomoki szórványleletek és ásatások nagyszámú adatainak megismétlésétől Masek Zsófia tanulmánya felment. Meg kell jegyezni azonban, hogy a tanulmány a nem azonos jelentőségű, azonban egyenlő súllyal kezelt adatokkal és az oda-vissza hivatkozások szövevényével sajátos zsonglőrmutatvány benyomását kelti, mely a korszakot és a terület korábbi képét jól ismerő olvasót is megzavarhatja. A két nagyobb kishomoki ásatás, a gepida temető 1928-as és az 1966-1969-es feltárása a többi adat között jelentőségét veszti és – ami komolyabb károkozás, – kételyt ébreszthet az 1966-os ásatási megfigyelések hitelességével kapcsolatban. Holott a 2002-es publikációban az 1928-as és az 1966-os temetőrészek összefüggésénél távolról sem szubjektívnek minősíthető magyarázatokról, többféleképpen értelmezhető jelenségekről van szó, hanem részben hiteles visszaemlékezésekről, részben a sírok beásásának méretbeli egyezéséről. A temető északnyugati szélén, a homokbánya falához közel fekvő, leletet és ép embercsontokat nem tartalmazó sírfoltok közül néhánynak a mérete ugyanis pontosan megfelelt a Móra által leírt sírméreteknek.[22]  Aligha lehet reálisan elképzelni olyan helyzetet, hogy rablógödör ásásánál vagy talajforgatáskor valamikor valakik Móra adatainak centiméterre megfelelő, téglalap alakú, Ny-K-i tájolású gödröket mértek és ástak ki, majd betöltöttek apró embercsont szilánkokkal kevert földdel! A helyiek emlékezetét a homokbánya szélén előkerült, szabályos, üres sírfoltok megerősítették, így akkor sem volt és most sincs okunk kételkedni  abban, hogy az 1966-os helyszín azonos Móra 1928-as, kutatóárkos ásatásával.

Masek Zsófia tanulmányában nagy súllyal szerepel a térképek segítségével ma már azonosítható lelőhelyű szórvány anyag bizonytalan hozzákapcsolása a gepida temető szórványaihoz.[23] A szőlő-halmi leletekkel kapcsolatos tévedés beismerése mellett ugyanakkor sajnálattal kell megállapítani, hogy a szerző nem olvasta kellő figyelemmel sem Móra Ferenc eredeti feljegyzéseit a kishomoki ásatásról, sem a 2002-es publikáció sírleírásait.  Az elírások[24] közül csak a kishomoki 1. sír példáját részletezem. Nem felel meg a valóságnak az állítás, hogy valójában egyetlen teljes fegyverzetű harcost temettek el Kishomokon, mivel a két teljes fegyverzetű (kard-pajzs-lándzsa) férfi közül a korábban előkerült temetkezés (1. sír) említése hiányzik Móra kézzel írt feljegyzéseiből és így annak lelőhelye vitatható.[25] Az 1. sír lándzsája és pajzsdudorának két aranyozott gombja szerepel Móra naplójának első lapján, az 1928 IX. 12-i feljegyzésben, tehát ezeket a leleteket Móra maga is látta, sőt a múzeumba szállításhoz be is csomagoltatta. Az 1. sír 1928 tavaszán, dinnyeültetéskor kerülhetett elő. Masek állításával ellentétben Móra megemlíti naplójában az 1. sír leleteit, a leletek felsorolását azonban valamilyen okból nem fejezte be. Valószínűleg a tavasszal begyűjtött számos vaslelet listájára nem maradt ideje és megzavarhatta, – amint erre ceruzával írt, saját kezű bejegyzése utal,[26] –  hogy az 1. sír leletcsomagjára téves felirat került.

Az 1. sír leleteinek sorsát Csallány Dezső a gepida corpusban foglalta össze. A vas kard töredékeit, a hólyagos oldalú agyag edényt, az ép ötgombos umbót, a többi kishomoki lelettel együtt,1928-ban beszállították a szegedi Múzeumba, de – valószínűleg a téves feliratú csomagolás miatt,– csak egy évvel később, 1929 június 10-én vették nyilvántartásba. Az 1. sír leleteit Móra Ferenc halála (1934 február 8) után, Kovács Jenő kérésére, átszállították Hódmezővásárhelyre és ott múzeumi letétbe helyezték. A két pajzsos sír és a kishomoki gepida temető 1928-29-es teljes anyagát Csallány Dezső közölte először leírással és fotókkal 1961-ben. Az 1928-as leletanyag rajzai és a tárgyak új leírásai a 2002-es publikáció számára készültek; Csallány Dezső 1. sírra vonatkozó adatainak revideálására nem volt szükség. „Aus diesem Grab scheinen auch die folgenden, zusammengehörenden Funde zu stammen, die als Deposit des Jenő Kovács unter dem Namen "Hódmezővásárhely-Gyulópart" ins Museum von Szeged und dann nach dem Tode des Ferenc Móra auf Wunsch des Kovács ins  Museum von Hódmezővásárhely kamen”).      

A gepida temető lelőhelye 1966-ban nem volt titokban tartva, hiszen az ezt követő három év nyarán ismét meg kellett keresni a szelvények fix pontjait, melyekhez a következő ásatás szelvényeit kimérhettük. Az ásatást a vásárhelyi és a szegedi múzeum munkatársai rendszeresen meglátogatták, Égető János ilyenkor a fotózást is ellátta. 

 

A gepida temető helyének „azonosítása”

Amennyire utólag rekonstruálni lehet, a kishomoki gepida lelőhely „azonosításának” gondolata 1980 nyarán merült fel. Júniusban embercsontok előkerülésének bejelentése miatt B. Nagy Katalin leletmentést indított Kishomokon, a 47-es úttól délkeletre, a 47-es út 240 km.-étől a II. dűlőúton 850 m-re fekvő homokbányában, közvetlenül a tehenészet istállói mellett[27] (5. kép 1-3). A három napos (péntektől-vasárnapig) leletmentés a homokbánya bővítésének helyszínén, az istállók északi oldala mellett, már a korábban átvágott homokdombnál történt. A homok- és takarmányszállításra használt, teherautóktól keményre döngölt földút közvetlen közelében, a domb falában két bolygatott  (meghatározhatatlan korból való, de valószínűleg gepida) temetkezést, és két újkori beásás metszetét találták. B. Nagy Katalin a sírokat gepidának határozta meg. Az egyik sír régészeti leletet nem, csak csonttöredékeket tartalmazott, a másik sír ezüst- vagy bronz csatja és vastöredékei a raktárban nem lelhetők fel. A jelentés a leletmentésen regisztrált újkori beásást viszont – kérdőjelesen, – az 1969-es ásatás utolsó déli szelvényeként határozta meg (5. kép 4-7). A leletmentést vezető B. Nagy Katalinnak bizonyosan nem volt tudomása arról, hogy a „nagy” gepida temető lelőhelye 14 évvel korábban nem itt, hanem a 47-es úthoz közelebb eső homokbánya területén feküdt. Az azonosítási pontok „Bóna sarka”, „Bóna fala” – elnevezéseit B. Nagy Katalin meglehetős fenntartással adta meg a felmérés készítőjének; a bizonytalanság a jelentés szövegéből jól érzékelhető. Majd írásban kérte Rózsa Gábor mérnököt, hogy a lelőhelyet mérje be és készítsen helyszínrajzot.[28]

Az 1980-as leletmentés térképe július 14-én elkészült (5.  kép 2). Rózsa Gábor levélben jelezte, hogy szükség lesz az 1966-1969-es ásatás összesítő térképére az 1980-as felméréssel való összeszerkesztéshez.[29] A végeredményt összefoglaló térkép azonban már nem került elő, mivel valószínűleg el sem készült; a két lelőhely felmérését nem sikerült egy térképre szerkeszteni. Magyarázata, hogy az 1966-69-es szelvények észak felé tájolt összesítő térképe nem illeszkedett bele az istállók előtti helyszínbe. A szelvényfalak iránya jelentősen eltért a B. Nagy Katalin által talált újkori beásás irányától (a gepida temető szelvényfalai É-D 355 ^o -165^o, a B. Nagy Katalin által talált beásás É-D 338 ^o -158^o irányú). Mivel az „azonosítás” térképészetileg nem volt sikeres, a leletmentés publikálatlan maradt.[30]

Masek Zsófia, aki már évek óta foglalkozott a „kishomoki ügyekkel”,[31] rátalált B. Nagy Katalin adattári jelentésére a gepida lelőhely „azonosítási” kísérletéről. A kishomoki gepida lelőhelyet Masek az 1966-1969-es temető publikált helyszínrajzával szemben Rózsa Gábor 1980-ban készített felmérésén vélte hitelesnek.[32] A helyszínrajzot a következő indokolással vonta kétségbe: 1/ a térképrészleten a II. dűlő nem szerepel. 2/ A leírásban a 47-es úttól való távolság az ásatási jelentések szövegében bizonytalanul 400, 450-500 m. között van megadva. Az első megjegyzésre az a válaszom, hogy a térképek egy részén a kishomoki I-III. dűlőutak nem mindegyikét tüntették fel. Az MTA Régészeti Intézete Térképtárában 2001-ben fellelhető térképszelvényen, melyet az MGAH 1. kötet helyszínrajzaihoz használtunk, a kishomoki II. dűlőút nincs jelezve. A második észrevétellel, – mely szerint az autóúttól való távolság becsült, – egyetértek, azzal a kiegészítéssel, hogy az eltérő értékek a temető feltárt területének északi és déli pontjaira vonatkoznak (a kéziratnak számító 1966. évi adattári ásatási jelentésben becsült távolságok szerepelnek). A 3/ érv B. Nagy Katalin 1980-as leletmentésén talált újkori beásás nyom értelmezése és bizonytalan azonosítása a gepida temető szelvényével.

A gepida temető 1966-1969-es feltárása és a rövid 1980-as leletmentés helyszíneinek közös jellegzetessége, hogy mindkettő a kishomoki II. és a III. dűlő között egy-egy homokbánya területén történt,  ám a kishomoki Kovács Jenő-birtok két különböző részén. B. Nagy Katalin  leletmentésének helyszíne ugyanis nem egyezett meg a gepida temető lelőhelyével, hanem attól 410 m-re délre található. Ez a magyarázata a lelőhelyek fatális összetévesztésének. A helyszíni fotók és a jelentés, valamint Rózsa Gábor geodéziai felmérése szerint az 1980-as leletmentés Kovács Jenő egykori tanyájához, a későbbi Lenin MGTSz központi épületeihez közelebb fekvő, déli homokbánya területén történt, a tehénistállók és a karám északi kerítése mellett (1. kép 2; 7. kép 1.). Az istállókhoz vezető, széles földút közvetlen közelében, az istállóépületek előtt 1980 nyarán – a régit dél felé bővítve, –  új homokbányát nyitottak (5. kép 2-7). Ebből a homokbányából is kerültek elő Ny-K-i tájolású, kirabolt sírok; melyekbe lehetséges, hogy gepida etnikumú személyeket temettek. A kishomoki területen nem szokatlan, hogy a nagy sírszámú temető közelében, ugyanabban az időszakban kisebb sírszámú temetkezési helyek vagy magányos temetkezések is létesültek.[33] A 2009-es feltárások során a gepida temetőtől északnyugatra és délre ugyanilyen (185 és 22 síros) avar temetőcsoportokat tártak fel, melyeket azonos időszakban használtak.[34]  

A kishomoki lelőhelyek lokalizálásához Masek Zsófia településtörténeti hipotézise nem jelent megoldást. A publikációnak a gepida településre vonatkozó egy mondatos felvetését – 120 síros temető és faluszerű település, több kisebb, a környék udvarházaihoz tartozó „családi” temető, – a „nagy” gepida nekropolisztól 05-1,5 km-es távolságra fekvő, magányos temetkezések vagy a néhány sírból álló lelőhelyek előkerülése indokolta.[35] Masek elméleti rekonstrukciója – egy nagy gepida temető és egy nagy gepida kori település, – annak a feltevésnek az igazolására szolgál, hogy a „nagy” temető különböző részei kerültek feltárásra 1928-ban, 1938-ban, 1966-1969-ben. A két biztos temetőnyom, a soros szerkezetű 1966-1969. évben feltárt rész (83 sír) az északi homokbányában, és a négy-öt bizonytalan korú sír a déli homokbánya területén; a közöttük lévő távolság csaknem fél km. Párducz Mihály ásatásának helyét, ami a harmadik rész lenne, csak hozzávetőlegesen lehet lokalizálni. 2002-ben és 2009-ben lehetőség nyílt a II. és a III. dűlő közötti terület feltárására és a „nagy” gepida temető közeléből sem magányos gepida temetkezés, sem több sírból álló, összefüggő részlet nem került elő. Masek rekonstrukciós javaslatának tehát az egyes „temetőrészek” egymástól való jelentős távolsága, valamint a későbbi feltárásoknak a gepida korszakkal kapcsolatos adathiánya miatt, nincs realitása.

 

A Sucidava-típusú bizánci csatos, fegyveres férfisír (1980)

A déli homokbányában, a Kovács-tanya/TSz központ közeléből, az istállók környékén húzódó homokdombon azonban kisebb gepida temető lehetett, melynek egy (vagy két) sírját B. Nagy Katalin tárta fel (5. kép 6). A mellékletekkel rendelkező, erősen bolygatott sír leletanyaga egyelőre az azonosítatlan raktári anyagban lappang. Alig telt el egy hónap a leletmentés után, 1980 július 10-én dr. Sajtos László a TJM-nak ajándékozott egy gepidának meghatározható fegyveres síregyüttest. Sajnos, a sír pontosabb előkerülési helyét a leletekhez mellékelt raktári cédulára nem jegyezték fel.[36] B. Nagy Katalin a Régészeti Füzetek számára írt rövid jelentésének egy mondata azonban erre a sírra vonatkozik, miszerint a temetkezést a TSz központnál lévő homokbányában találták.[37] A gepida temető publikációjának megjelenése előtt B. Nagy Katalin és e sorok írója beszélgetéseiben fel sem merült a kishomoki 1980-as leletmentés ténye és helyszíne; az „azonosítási” kisérletről 2000-ig a publikációi szerzőinek nem is volt tudomása.  Így nem tisztázhattuk, hogy a három napos munka Kishomok melyik részén folyt, a lelőhely megegyezett-e a gepida temetőével.[38] A publikáció előkészítésekor – a tehenészet mellett nyitott homoknyerő helyről sem tudva, – a dr. Sajtos által ajándékozott fegyveres síregyüttest 106. sírszámmal besoroltuk az északi homokbánya temetőjének szórvány sírjai közé. Utólag valószínűsíthető, hogy a „106. sír” nem az északi, „nagy” temető szórványa, hanem a néhány síros déli sírcsoporté.[39]   

  

Az 1966-1969-es és az 1980-as helyszínek közti eltérés

Mindkét ásatás helyszíne a kishomoki II. dűlő nyugati oldala mellett volt, de a két bánya környezete nagyon is különbözött egymástól. Az autóúthoz közeli, északi homokbánya nyugodt, békés, bokros-fás táj, mindössze három lakóépülettel (3. kép 1-5; 4. kép 1, 4; 7. kép 1); a déli bánya környékét nagy teherautó forgalom, poros, mélyen bevágódott keréknyomos földutak, a karám kerítése, a tehenészet hosszú, fehér falú istállói és a különféle kiszolgáló épületek jellemezték. Az 1980-ban használt déli homokbánya, azaz B. Nagy Katalin leletmentésének helyszíne az istállók és a karám előtti földút mellett (részben a kőkeményre tömörödött út alatt), a gepida temető lelőhelyétől 410 m-re délre feküdt. (5. kép 3-7, 7. kép 1.) Az adattári jelentésből kitűnik, hogy az északi homokbányáról, mint a gepida temető lelőhelyéről B. Nagy Katalin nem tudott; 1980 júniusában számára nem volt kétséges, hogy a gepida lelőhelyen dolgozik. A Rózsa Gábor által készített felmérés fix pontjai 1969-ben még nem léteztek: Kishomokon akkor még magasfeszültségű villamos távvezetéket nem építettek ki és a tehenészet sem volt kerítéssel körbevéve.

Az 1966-1969-es kishomoki ásatás környezete, sajnos, alig dokumentált. A fényképezés a vásárhelyi múzeum gépével történt; a képek előhívását és kidolgozását Égető János végezte. A filmekkel, mint mindennel, ami az ásatási felszerelés része, szigorúan takarékoskodni kellett, ezért nem minden sírt fotóztunk le. Táj- és életképek készítése kivételes alkalommal vagy véletlenül sikerült. Néhány fotón mégis látható az északi homokbánya magaslatának egy-egy részlete, a gepida temető helyszíne: 1966-os fényképek az első szelvények mélyítését, a temető keleti oldalának szélét mutatják. Háttérben a II. dűlőtől keletre álló juhhodály (amit a következő évben elbontottak) alacsony, sötét falú épülete látszott  (5. kép 3). 1967-ben a temető délkeleti, a II. dűlő („kis” Kovács tanya) felé eső egyik szélső szelvényét fényképeztem (6. kép 1). Egy másik képen az ásatás déli oldala mellett Bóna Istvánt sikerült lefotózni, háttérben a mélyülő partoldal (a Gyúló-ér egykori medre) és a III. dűlő betonútját kísérő fasor látszik (3. kép 5).

 Az ásatástól északra, a 47-es úttól a II. dűlőn 250 m-re délkeletre épült  a  „vincellér-ház”. Erről a házról egy 20. század eleji fotót sikerült találnom.[40] A bejárat felett „Mariska-lak” feliraton az emlékezetes, mosolyogtató betűhibával: a kimaradt „I”-t utólag kellett pótolni. A házat Plohn József, Hódmezővásárhely neves fotósa örökítette meg, a szőlőcsősszel és a kutyájával (3. kép 1). A vincellér-ház cserepes tetőzetét az ásatás egyik 1966-os északi szelvényéből is látni lehetett (3. kép 4). Az 1967-ben egy véletlenül exponált fotón az átalakított és már rossz állapotú ház homlokzati lépcsője és a bejáratot díszítő, faragott szélű falemez védőtető látható (3. kép 2). A déli homokbánya területén, a sokablakos, fehér falú tehénistállók és a karám közelében, magától érthetően, nem volt lakóház. Tudomásom szerint az ásatások óta eltelt években az összes épületet lebontották.    

          

Lehetett-e régészeti ásatási szelvény nyoma az 1980-ban megtalált újkori beásás? 

A 2002-es publikációban már utaltunk arra, hogy a B. Nagy Katalin leletmentésén megtalált újkori  beásás nyom Gazdapusztai Gyula 1963-as egyik szelvényétől származhatott.[41] Gazdapusztai az első istállóépület alapozásánál egy szkíta temető részletét tárta fel. Masek Zsófia joggal jegyezte meg, hogy az ásatás területe az épületek alá esett, ennek a munkának nem maradhatott 1980-ban a földben látható nyoma. Gazdapusztai másodszor 1968 tavaszán a Lenin TSz kishomoki tehenészetében, a takarmányszellőztető berendezés kiépítése előtt végzett hosszabb leletmentést. A villanymotorok és a szellőző csövek számára ásott árkok földmunkái közben több korszak leletei kerültek elő. Gazdapusztai a bodrogkeresztúri kultúra rendkívül leletgazdag temetőjét, a péceli kultúra telepének gödreit, szkíta telepnyomokat és egy szarmata gödröt tárt fel. Az istállók környékén 8 x 4 m.-es, É-D-i tájolású szelvényekkel dolgozott (ami nagyjából egyezik az 1980-ban talált beásás irányával); az egyetlen, a publikáció számára rendelkezésre álló felmérés szerint az egyik lelőhelyen három árkot és három szelvényt jelölt ki.

Gazdapusztai Gyula 1968 november 14-i tragikus halálát követően az 1968-as kishomoki ásatás őskori leletanyagának jelentős részét az 1990-es években Bondár Mária és Korek József dolgozták fel.[42] Amint a szerzők a bevezetőben leírták, a cikkhez nem találták meg Gazdapusztai ásatási naplóját és hiányoztak a helyszíni ásatási fotók is. Geodéziai felmérés a lelőhelyről nem készült.

Ásatásain Gazdapusztai Gyula maga fotózott, nemcsak a régészeti objektumokat, hanem ásatási helyszíneket is. A később előkerült 1968-as kishomoki fotókat a Tornyai János Múzeum Adattárában beleltározták; többségüket a 2000-es évek elején a Magyar Digitális Archívumba feltöltötték. Magam először az interneten találtam rá Gazdapusztai 1968-as kishomoki fotóira, melyeket 2023 augusztusában módom volt részletesen átnézni.[43] A fotók szerint Gazdapusztai több helyszínen nyitott kutatóárkot; azonban nagyon valószínű, hogy nem minden helyszínről maradt felvétel.

A fényképek alapján Gazdapusztai 1968-ban a III. dűlő mellett, az istállók közelében, több ponton is szondázó árkokkal és szelvényekkel kutatta a területet. A fényképek többségén csak a III. dűlőutat  kísérő, fehérre festett beton villanypóznák látszanak, épületek nem (6. kép 1.) Az egyik fotósorozaton látható tégladepók azt jelzik, hogy 1968-ban nemcsak a takarmányszárító vezetékek nyomvonalát, hanem az épületalapok helyét is feltárták (6. kép 4). Az egyik nagyobb felületet a tehenészet mellett, a hosszú istállóépület délkeleti oldalától távolabb nyitották, ahol a háttérben az istállók és takarmánykazlak látszanak (6. kép 3).

B. Nagy Katalin 1980-as, a déli homokbánya kerítése mellett készült helyszíni fotóin a Gazdapusztai 1968-as ásatásával megegyező helyszín világosan felismerhető. Az 1980-as közöletlen fotókat ugyancsak a Magyar Digitális Archívumban lehet megtalálni (5. kép 3-7).[44]  A fotókon az úttal átvágott homokdomb északkeleti falában az újkori beásás elszíneződésének egy részlete látszik (5. kép 4). Kétségtelen, hogy a két helyszín azonos; bár az épülettől való távolság Gazdapusztai fotóján nagyobb. Véleményem szerint továbbra is számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy 1968-ban az istállók közelében is nyitottak szondázó szelvényt és B. Nagy Katalin leletmentésén Gazdapusztai valamelyik, 12 évvel korábbi szelvényének nyomát találták meg. Másik magyarázat, hogy az első tehénistállók építése előtti munkagödrök beásásának nyomai váltak láthatóvá az 1980-ban eldózerolt homokdomb falában.[45]

 

Ásatások a gepida temető lelőhelyének közelében a 2000-es évek első évtizedében

Masek Zsófia részletes kimutatást készített a kishomoki II-III. dűlő között az 1990-es évekig végzett régészeti munkákról. A 2000-es évek elején megindult nagyszabású régészeti munkálatokat azonban a tanulmány éppen csak megemlítette, nem tárgyalta részletesebben.[46]

Lőrinczy Gábor és Varga Sándor cikke legutóbb így foglalta össze a kishomoki terület ásatásait: „Jelentős változást csak a 21. század elején meginduló és szinte a mai napig tartó, a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárások jelentettek. Ezek során Kishomokon, az 1–4. homokbánya területén 2002-ben közel 15.000 m²-es felületen egy-egy gepida és avar kori településrészletet, valamint 7 avar és 1 gepida temetkezést mentettek meg. Ettől a lelőhelytől 550 méterre, egy másik homokbánya területén 2008–2009-ben,    Kopáncs II. lelőhelyen a környezetéből alig 0,5 méterre kiemelkedő É–D-i homokháton — egy magányos kora avar kori női sírt tártak fel.”[47]  

2006-ban a szegedi Délút Kft megbízásából, homokbánya nyitás indokolással, előzetes régészeti kutatásra kérték fel a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumot. A kishomoki lelőhelyek kiterjedésének felmérését Tóth Katalin végezte, a lelőhelyeket a Kulturális Örökségvédelmi Szolgálat szegedi munkatársai 2008-2009-ben tárták fel.[48] A helyszínrajz a kishomoki határban két új ásatási helyszínt tüntet fel a 47-es út délkeleti oldalán, a III. és a II. dűlőút mellett (2. kép 1-2).[49] A közvetlenül a III. dűlőút keleti oldalával párhuzamos lelőhelyen Herendi Orsolya vezetésével végeztek feltárást. Az ásatási jelentés szerint a lelőhelynek csak a középső részén dolgozhattak. A terület közepét egy kisebb sírszámú késő avar kori temető foglalta el, mely 22, ÉNy-DK-i tájolású sírból állt, köztük egy részleges lótemetkezéses kettős (férfi-nő) sír. A temetőt nagy kiterjedésű késő avar kori településnyom vette körül (47 házhely, 6 tölgyfabéléses kút, vízelvezető árkok, tároló és agyagnyerő gödrök). A Kopáncs II-nek nevezett késő avar lelőhely északkeleti sarkában, egy enyhén kiemelkedő homokdombon magányos női fülkesír került elő, gazdag korai avar leletanyaggal: gömbcsüngős arany fülbevalókkal, aranyozott bronz pártadíszekkel, az áll alá helyezett Heraclius aranysolidusszal (616-625)[50] (2. kép, 1: 4. sz. lelőhely).

A 2008-2009-ben Bácsmegi Gábor vezetésével egy másik avar kori lelőhelyet tártak fel. A Kopáncs III, illetve Nagysziget III-nak nevezett lelőhely (KÖSz nyilv. sz. 55 520) a II. és III. kishomoki dűlőút között, az előzőtől 150 m.-re délkeletre található. A késő avar kori temető területét Tóth Katalin előzetes kutatása határolta körül. Az 1960-as években nyitott homokbánya (ami a gepida temető lelőhelyével, az északi homokbányával azonos) délkeleti oldalánál, a gepida temető déli szélső sírjaitól mintegy 50-70 m.-re 185 késő avar kori sírt és 7 teljes lótemetkezést tártak fel. Az avar temető is teljesen feltártnak tekinthető[51] (2. kép, 1: 5. sz. lelőhely; 2. kép 2).

A két 2009-es késő avar lelőhely szinte közrefogta az 1966-1969-es gepida-avar temetőt. Gepida temetkezés, tudomásom szerint, egyik avar kori lelőhelyen sem került elő.[52] A kishomoki területen tehát nemcsak a gepida, hanem a késő avar korban is előfordult egy időszakban több temetkezési hely használata.

A 19. századi domborzati térkép részletén (9. kép 2) jól látszik, hogy a kishomoki II. dűlő délnyugati részén nyitott gepida temető közelében csak déli irányban lehetett tovább folytatni a sírok ásását, mivel a környező terület mély fekvésű volt (a Gyúló-ér medre) és az év nagy részében szélesebben víz alá került. Az, hogy a korai avar sírok a sírsorokba illeszkedtek, mutatja, hogy a 6. század végén és a 7. században a gepida temető létezéséről tudtak, kiterjedését ismerték (1. kép 5).  

Világos a szándék, hogy a késő avar korban is ezen a kiemelkedő dombháton akartak temetkezni, és mivel el kívánták kerülni, hogy halottaikat a víz kimossa, ezért a régi germán temető mellett létesítették a sajátjukat. A késő avar temető déli, háromszög alakú csúcsa követi a Gyúló-ér északi magaspartjának formáját. Tényként kell elfogadni, hogy a kishomoki dombsor temetőként való használata, a 2009-es ásatások eredménye szerint, legalább három emberöltőn át folytatódott.

 

A különböző korú lelőhelyek összefüggésének kérdése. Milyen esetben lehet egymást követő korok lelőhelyeit egyazon lelőhelynek tekinteni?

A kérdés elméleti; a lelőhely jellegétől függ. A kedvező földrajzi adottságok miatt a magas fekvésű, víz közeli területek temető és telep létesítésére egyaránt alkalmasak. Részletes tájrégészeti kutatás lenne szükséges ahhoz, hogy kimutatható legyen, mely terület volt alkalmas az állattartásra-legeltetésre és mely terület földművelésre. Kishomok földjének nagy része a mai napig földművelés szempontjából kevéssé értékes; csak bizonyos részein képzelhető el korlátozott fajtájú növények termesztése.

A kishomoki dombokat az 5-6. századtól temetkezés céljára használták. A területet kettévágó Gyúló-ér északi és déli partján, szűk, magaslati helyen gepida, korai avar és két késő avar lelőhely zsúfolódott. A Lőrinczy–Kovács tanulmány különös jelentőséget tulajdonít az „egy lelőhely” kérdésének.[53] A temető, mint szakrális hely folyamatos használata közvetve a két nép együttélésének bizonyítéka lehet. Ugyanakkor a gepida temető területén előkerült 16 avar sír nagyon csekély százalékos arányt jelent, és ez aligha enged meg a korszakra vonatkozó, általános érvényű következtetést. A magasabb kézműves színvonalat képviselő nemesfém tárgyak hiánya miatt a gepida leletanyag keltezése, főként a 6. század második felének horizontja, ma még alig ismert. A kishomoki gepida temető soraiba illeszkedő avar temetkezések (1. kép 5) mégis arra engednek következtetni, hogy a két nép az avar uralom alatt egymás mellett élt, sőt, hogy a nagy gepida település megőrizhette önállóságát az avar uralom alatt. Avar kori önálló gepida falvakról egy jól értesült bizánci szerző is beszámol. Theophülaktosz Szümokattész, Hérakleitosz bizánci császár titkára az 599-es bizánci betörés eseményeinek leírásánál Tisza-menti gepida falvakról (Kishomok éppen ilyen) tudósít.[54] Kishomokon a korai avar népességnek csak a gepida temetőben van – meglehetősen gyér – nyoma; a közelben feltárt, nagy avar lelőhelyek (a temetők és telep még publikálatlanok) valószínűleg 150-200 évvel fiatalabbak.

A Lőrinczy –Varga tanulmány véletlennek tartja, hogy a gepida temetőben az avar sírok illeszkednek a sírsorokba; az avarok már nem tudták, hol voltak a gepida sírok. „Nem igazolható a helyben maradt lakosság továbbélése az avarkorban. Az avar sírok azért nem metszették a gepida temető korai, az 5. század második felére keltezhető temetkezéseit, mert azok az első avar sírok megásása idején a felszínen már nem látszódtak. Nem illeszkedtek, hanem véletlenről lehet szó, akárcsak az 55. és az 56. szuperpozíciós sírok helyzete esetében.”[55] A tényből, hogy mintegy 100 év elteltével a temetkezések kikerülték egymást, elsősorban az következne, hogy a korábbi gepida sírok még látszódtak a felszínen, amikor az avarok ott temetkeztek. „Unortodox” logikával véletlenre is lehet következtetni. A felfogás mögött a kishomoki gepida-avar kontinuitás tagadása húzódik meg, aminek régészeti bizonyítékát – az anyagi kultúra kölcsönhatását, – jelenlegi tudásunkkal a kishomoki régészeti anyagban csak sejteni lehet. A kirabolt sírok megmaradt fémanyaga alapján egyelőre gyanítható, hogy a kishomoki temetőben lehettek avar korban eltemetett gepidák. Az 1.és 7. sírok fémanyagának időrendi helyzete (az új publikáció előtti restaurálás során megtisztított, tausírozott díszű vas övgarnitúra) ezt a sejtést megerősítette.[56] Vida Tivadar 2018-as tanulmányában számos példát ismertetett, melyek az alföldi avar kori gepida népesség elitjének továbbélését, a gepidákra jellemző viselet, ékszerek és fémveretek használatát bizonyítják a 6. század közepén és második felében.[57] A fémeknél nagyobb mennyiségű telepkeramika vizsgálata kiindulópont lehet a kora avar kori gepida agyagművesség változásainak tanulmányozáshoz és a gepida köznép továbbélésének felvetéséhez. A temetőnek, mint szakrális helynek a funkciója Kishomok esetében kétségtelenül megmaradt, a gepida és az avar sírok nem metszik egymást, ezért a kishomoki kettős etnikumú temetőt –– egyazon lelőhelynek lehet tekinteni (1. kép 5).       

A feltárások összesítő térképéről kitűnik, hogy a 47-es út melletti (az egykori Ániszfeld-földön) a 2009-es késő avar telepobjektumok délkeleti széle és a gepida temető északi szélső sírjai közt legalább 100-150 m. távolság lehetett (2. kép 1: a 47-es úthoz legközelebb eső lelőhely a helyszínrajzon 4. számmal, a gepida temető I. számmal jelölve).  50-100 m vagy annál nagyobb távolság két lelőhely között már jelentős térbeli elkülönülés. Amennyiben a használat egykorú, ilyen távolságnál mérlegelni lehet, hogy a lelőhelyek egymástól függetlenül létesültek. Ha a lelőhely jellege és funkciója (temető vagy telep) eltér és a korszak is különbözik, ez esetben valószínűleg két lelőhelyről lehet szó.

A gepida etnikum szempontjából az 1966-1969-es feltárást teljesnek lehet tartani. A temető népességének 15 %-át az avar kori lakosság tette ki, akiknek egy része a Móra által megtalált sírhelyekben nyugodott.[58] Kétségtelen ugyan, – amint ezt Masek Zsófia meg is jegyezte, – hogy az ásatásnak 1969-ben a pénzhiány vetett véget, azonban a gepida sírok minden oldalon elfogytak, a temető szélét – a déli oldal egy részének kivételével, – 2-4 m. széles üres terület zárta le. A feltárás megnyugtató befejezéséhez szükség lett volna a temető déli szélén 5-10 m.-es temetkezés nélküli felületekre (1. kép 4-5). A kutatás folytatására azonban a következő években már nem volt lehetőség.

A Lőrinczy –Varga tanulmány két említésre méltó kritikai észrevétele: a szőlő-halmi lelőhely téves (bár elismerten kérdőjeles) lokalizálása, és a kishomoki 49. korai avar sír leírásában egy esetben, az égtáj eltévesztése. Utóbbi kijavítatlanul maradt figyelmetlenség. Lőrinczy Gábornak a 49. avar sír rítusával kapcsolatos kételye azonban megalapozott: nem részleges ló-, hanem nyúzott szarvasmarha-temetkezésről lehet szó. A Bóna István által készített sírrajz alapján a Lőrinczy–Varga tanulmány érvei már az állatcsontok formájából ítélve is meggyőzőek.[59]  A kishomoki ásatás állatcsontjai a múzeumi költözés és raktárrendezések során elvesztek, hiányuk miatt a kérdés máig eldönthetetlennek látszott.  Az állatkoponya meghatározásában a Tornyai Múzeum Adattárában megmaradt sírfotók közül a 49. sírról bontás közben készült felvétel (4. kép 3a-3b) alapján Alice Mathea Choyke archeozoológus az állkapcsot teljes biztonsággal kifejlett szarvasmarha csontnak határozta meg.[60]

 

A geodéziai felmérésekről  

Az 1966 előtti kishomoki lelőhelyek földrajzi fekvését térképen nem rögzítették, amint az őskori lelőhelyekét sem. A római és a középkori épületek kivételével, melyeknél a felmérés a műemléki nyilvántartás és az esetleges rekonstrukció miatt szükséges, a lelőhelyek térképre vitele nem volt általános gyakorlat. Történelmi térképek és torzítatlan szintvonalas térképek katonapolitikai okokból nem álltak rendelkezésre. Szakmai körökben elterjedt a vélemény, hogy a lelőhelyek védelme miatt a pontos helyet nem ajánlatos nyilvánosan publikálni. A felmérések hiányának legfőbb oka azonban, hogy a viszonylag komoly összeget jelentő mérnöki munkát a földmunkára szánt, szűkös keretből lehetetlen volt kifizetni. Hódmezővásárhely határának domborzati térképe az 1960-as években nem lehetett hozzáférni. Anyagi fedezet nélkül geodéziai felmérésre nem is gondolhattunk. A Nagysziget-Kishomok határrész ráadásul a honvédségi laktanya közelsége miatt katonai területnek számított, ezért a területről a Levéltár sem adott ki térképet.

A térképészeti adatok hiányából következik, hogy a 20. századi lelőhelyek kapcsolatára vonatkozó megállapítások bizonytalan alapokra épülnek. Hozzátehetjük, hogy az eredeti helyszín megsemmisülésével a lelőhelyek fekvésére vonatkozó vélemények valóságalapja ma már ki sem derülhet. Ezért a szóbeli visszaemlékezések jelentősége – akárcsak a néprajzi vagy a népzenei anyaggyűjtésnél, – megnő; bármennyire is bizonytalannak vagy szubjektívnek tűnnek, nem hagyhatók figyelmen kívül. Ráadásul a földrajzi nevek (halmok, határrészek, erek és tavak nevei) a már rendelkezésre álló térképeken sem egyeznek; különféle névváltozatok fordulnak elő. Nehezíti az eligazodást, hogy a történelmi térképek domborzati képe, a kishomoki halmok és magaspartok, formájukat és nevüket tekintve is, térképenként eltérőek.

Nincs semmiféle adat vagy közvetett utalás arra, hogy a nagy temető közeléből ismert, pontosan nem lokalizálható lelőhelyeket (két gepida lelőhelyről van szó: az akácerdő melletti 1938-as és a déli homokbánya 1980-as szórvány sírjairól) egyetlen összefüggő, nagy kiterjedésű soros temető részeinek tekintsük. A kisebb csoportokban vagy magányosan előkerült temetkezések és szórványos telepnyomok inkább egymástól távoli, laza települési szerkezetre vallanak. A házak, házbokrok közötti, mélyebb fekvésű területeken tavak, erek, vízfolyások húzódtak. Bodnár Béla adatai szerint a Tisza szabályozása előtt Kishomok nagy része – bár a homokparti dombok és magaslatok szárazon maradtak, – mind a négy évszakban vízjárta, mocsaras-zsombékos-lápos terület lehetett, melyen vízi úton, hajóval vagy csónakkal közlekedtek. A Gyúló-éren és a Hód-tavon át vízi úton a Tisza egyik (szabályozás előtti) kanyarulatáig is el lehetett jutni.[61] (8. kép 2.)

 

Halmok, erek, dűlők. A történelmi térképek tanulságai

Az 1960-as években Kishomoknak – helyszíni tapasztalatom szerint, – a vasúti megállótól délnyugatra fekvő, gyümölcsös-szőlőkertes környéket nevezték. Délnyugat felé ezt a nevet csak a III. dűlőig használták; a IV. dűlő már a kopáncsi határrészhez számított (1. kép 2.) Közigazgatásilag Kishomok, mint helynév, az ötvenes-hatvanas években nem volt használatban; a tanyákat és a földeket Gorzsa ill. Kopáncs névvel tartották számon. A kishomoki és a kopáncsi határt jól ismerő Szenti Tibor a kopáncsi halmok között sorolta fel a Csutora-, Dékány-, Dóka-, Kenyérváró-, Király-, Szamár-, Szőlő-, Tetűvár-halmot.[62]

 A Tisza szabályozása előtt Kishomok és Nagysziget területe vízjárta, tavakkal, erekkel tagolt terület volt (8. kép 1-2). A mélyfekvésű, szikes talajú területek földművelésre alkalmatlanok. A föld megmunkálását nemcsak az árvíz, hanem a felszínen maradó csapadék is lehetetlenné teszi.    A helyi lakosok jól ismerték a felszíni vékony termő réteg alatti a vízszigetelő réti agyagtalajt, ami nem engedi, hogy a csapadék leszivárogjon az altalajba, hanem az akkor is a felszínen marad, amikor másutt a szárazságtól porzik a föld.[63] Bodnár Béla vízrajzi rekonstrukciós térképe alapján Kishomok a  Hód-tó déli partjának nyugati, magas fekvésű, dombos része, melyet két észak-déli irányú ér választott el a Nagy-Szigettől: a széles, tószerű Gyúló-ér és a keskeny Csutora-ér. A kishomoki magaslatot nyugat és dél felől a Gyúló-ér íve határolta. A Gyúló-ér északi partján emelkedett a határ legmagasabb pontja, a Csutora-halom[64](8. kép 2).

Település-temető létesítésére csak a magas fekvésű, homokos fedőtalajú dombhátak voltak alkalmasak, melyek Bodnár Béla megállapítása szerint Kishomokon természetes, ú. n. hidroeolikus (a víz és a szél tevékenységének eredményeképpen létrejött) képződmények. A Móra által a gepida temető lelőhelyeként megnevezett Csutora-halom a legrégebbi kishomoki földrajzi név, ami a délnyugati határrész térképein szerepel. A halom a 18. század második felében készült Magyar Királyság Első katonai felmérésén (1782-1785) a Tisza egyik keleti-nyugati irányú kanyarulatának déli partja mellett található[65] (8. kép 1). A 19. század első felében alkották meg a Második katonai felmérést (1819-1869), melyen a Gyúló-ér északi partjának második legmagasabb pontját Szamár-halomként nevezték meg, 48.15 magassági adattal (9. kép 2) (1. halom, az 1: 10000-es felmérésen a magassági adat 80,2 m.).[66] Ha a Második katonai felmérésnek ezt a részletét összevetjük a 20. századi térképekkel, arra az eredményre jutunk, hogy a Csutora-halom közvetlenül a III. dűlő nyugati oldala mellett feküdt, a 47-es úttól délkeletre mintegy 300 m.-re.

Mint arról a gepida temető lelőhelyének leírásánál szó volt, a topográfiai térkép az autóúthoz közelebb, a fentebb említett halomtól északnyugatra kb. 400 m.-re, a III. dűlő nyugati oldala mellett egy másik, kissé alacsonyabb halmot ábrázol (2. kép 2) (2. halom, magassági adata az EOV felmérés szerint: 80,2 m). A 2000-es években az utóbbi halom az Olasz-tanya udvarán állt). [67]  Valószínű, hogy a történelmi térképek Csutora- és a Szamár-halom nevei erre a két, egymás melletti halomra vonatkoznak. Szamár-halom Bodnár Béla gyűjtésében is szerepel, pontos lokalizáció nélkül.[68]

A III. dűlő keleti oldalán, a II. és a III. dőlő között észak-déli irányban alacsonyabb homokdomb-sorok alkották a Hód-tó felé tartó vízfolyások magaspartját. Bodnár Béla 1928-as vízrajzi rekonstrukcióján Kishomokon csak a Csutora-halmot jelölte név szerint, 56. számmal (8. kép 2). Bodnár minden bizonnyal ismerte és használta az 1882-es kataszteri térképet, melyen a Csutora-halom a Gyúló-ér északkeleti partján van jelölve. A 19. század végi kataszteri térkép a Csutora-halom nevének 20. századig tartó, folyamatos ismeretét és használatát erősíti meg.[69]

A gepida temetőt a III. dűlő melletti 1. halomtól keletre kb. 300-350 m-re nyitották. A történelmi térképekről világosan érthető, miért választották ezt a helyszínt. Érdemes ezt a részletet a Második Katonai Felmérésről közelebbről megszemlélni. A katonai térképészet kezdeti stádiumában készült, kiváló szakmai minőségű térkép megörökítette a Gyúló-ér északi partjának domborzatát. A Második katonai felmérés az 1800-as évek első felében a beépítetlen, földművelés és gyümölcsfaültetés alá még nem vont kishomoki határt csaknem érintetlen, eredeti állapotában ábrázolja – már szinte mai térképészeti pontossággal[70] (9. kép 2-3).

A térképen a Csutora-halomtól északkeletre, a Gyúló-ér északi partján egy különleges formájú domborzati alakulat hívja fel magára a figyelmet. A mai vasúttal és autóúttal párhuzamosan, a II. és a III. dűlő helyén, nyújtott S-kapocsra, a köznapi élet tárgyai közül leginkább egy hosszú szárú pipa körvonalára emlékeztető dombsor húzódott (9. kép 2-3). A domborzat ábrázolása nyomán értelmet kap a közelben álló halom 18. századi elnevezése (csutora = pipaszár), a név használatának szokatlanul hosszú ideje, valamint magyarázat arra, hogy miért maradt meg a terepalakulat formáját őrző név évszázadokig a helyi lakosok között, akik a lelőhelyet Móra ásatásának idejében Csutora-Laposszélnek nevezték.[71] A „pipafej” ívelt öblét, Bodnár Béla vízrajzi rekonstrukciója szerint, a Csutora-ér észak-déli irányú medre szeli át; a meder mindkét partját dombsorok szegélyezték. Ha a 18. századi térképre vetítjük a terület 20. századi felmérését, kitűnik, hogy a „nagy” gepida temető területe (az északi homokbánya) a „pipafej” nyugati partjának déli magaslatára esik. A Csutora-ér keleti partjára, a „pipafej” déli szélén volt a déli homokbánya; itt építették az első istállóépületeket; itt volt az 1980-as leletmentés és a néhány síros, valószínűleg gepida temető. Kissé délebbre, a Gyúló-ér partjának egyik magaslatára épült Kovács Jenő tanyája. A kishomoki II. és III. dűlő avar lelőhelyeit, a Második Katonai Felmérést használva  alaptérképként,  Lőrinczy Gábor és Varga Sándor is erre a különleges formájú dombsorra jelölték.[72]

Móra leírásával egyezően, a Kovács-tanyától északkeletre, a II. dűlő mellett húzódott egy másik nagy, északkelet-délnyugati irányú dombhát, két-három halommal. Ez a csutora alakú dombsor öblének behajló része, – a tehenészet istállóinak magaslata, melyen réz- és bronzkori, szkíta és szarmata telepnyomok, a rézkori temető gazdag temetkezései kerültek elő. Az 1966-os, az 1980-as és a 2002-2009-es lelőhelyek közötti, mély fekvésű részeken nincs régészeti lelőhely; érthetően, mivel itt folyt a Csutora- és a Gyúló-ér (8. kép 2). Vízjárta részeken sem telepet, sem temetőt nem létesítettek.

Visszatérve a kishomoki „csutorához”, a „pipaszárat” a hosszan elnyúló északkeleti dombsor alkotta, melynek irányát az újkori út és a vasútvonal pontosan követi. A legmagasabb pont a „szár” behajló része előtt, a 19. századi térképen név nélküli, 50,03 öl magasságú (94,856 m) domb.  Ezután a sor tompaszögben északkeleti irányban folytatódott. Az egymás melletti dombokat ívelt szakaszokból álló, kiemelkedő sáncok kötötték össze. A halmok és a sáncok lejtőinek meredekségét a térképrajzolók ú. n. „lejtő- vagy pillacsíkozással” jelezték.[73] A kb. 1 km. hosszú, délnyugat-északkeleti irányú sánc a Második katonai felmérés térképén meglepő módon emlékeztet a késő római erődök tornyokkal megszakított, ívelt kőfalaira. Felmerül a kérdés, hogy ilyen felszíni alakulat természetes úton létrejöhetett-e. A dombsor északkeleten, az 1970-es években megszüntetett kishomoki vasúti megállótól keletre, a térképen jelölt Maczelka-tanyánál behajló ívekkel, a pipa „szopókájával” ért véget (9. kép 3). Bár a térképen ábrázolt domborzatról lehetetlen megállapítani, hogy a „sáncot” természetes módon, a szélhordta homok alakította-e ki; felvetődhet, hogy – legalábbis részben, – emberi munka eredménye. A sánc és a halmok együttese, még ha természetes képződmény is, védelmi célra igen alkalmas. Nagyon valószínű, hogy a gepida temetőt őrizték, amire – a népvándorlás kori feltárásokon minduntalan tapasztalva az antik sírrablók kiterjedt tevékenységét, – felettébb szükség lehetett. A halmok és a dombok tetejéről figyelemmel lehetett kísérni a fás-bokros területen lovon vagy gyalogosan közeledő embereket. Egy temető ilyen fajta „védműve” ma még teljességgel párhuzam nélküli, de a korszak mértéktelen sírdúlását ismerve egyáltalán nem zárható ki, hogy a temető messziről is jól látható helyszínét magaslati megfigyelő helyekről/tornyokról őrizték; a védősánc inkább csak a belépést tiltó jelzésként szolgált. A sánc a temető területét észak és nyugat felől kerítette, délről a temetőt a Gyúló-ér vize határolta. Közvetlenül a temető mellett, kelet felől a Gyúló- és a Csutora-ér meredek, szakadékos partja képezhetett akadályt. A 19. századi térképeken ez a dombsor alakulat már eltorzulva és csonkán látható.[74] A 20. századra a dombsornak és a sáncoknak nem maradt felismerhető nyoma; a belvizeket és az ereket lecsapolták.  

A kishomoki halmok neveit a történelmi térképeken ritkán jegyezték fel és a megmaradt nevek sem egyeznek. A Csutora-halom név a 18. század második felében bukkan fel az Első katonai felmérésen, majd a 19. század végén ismét: az 1882-es, majd az 1898-as 1:75 000 kataszteri felméréseken (utóbbi Bogyó G. és Bencze Zs. munkája; a Csutora-halmot az I. dűlőút mellett jelölték). Az 1898-as térképen a Király-halom a Nagysziget délkeleti részén van feltüntetve. A Szamár-halom elnevezés, tudomásom szerint, először a Második katonai felmérésen olvasható. A Szakáll-halom név a kishomoki III. dűlő mellett a 20. század első feléből való katonai térképeken fordul elő.[75] Az 1941-es  Katonai felmérés a földrajzi nevek szempontjából sajnálatosan szegényes, a határrészen csak egyetlen halmot, a Kis-Homokit nevezi meg, a kishomoki vasúti megállóhely déli oldalán. A számozott dűlőutak melletti halmok (Csutora, Szamár) neveit ekkor már nem jegyezték fel.

Bodnár Béla a 20. század első évtizedeiben a II. és a III. dűlőút északnyugati szakasza mellől a helyi lakosoktól három halom nevét gyűjtötte be: a Csutora-, a Szamár- és a Király-halomét.[76] Bodnár földrajzi névgyűjteményében a Gyúló-ér melletti parton a felsorolt halmokhoz egy negyedik, a Gyúló-halom neve is csatlakozik. A 81 m. magas Király halomról Bodnár ugyanitt írja, hogy a Lófogó-ér torkolatánál emelkedett, tehát a Gyúló-halom ugyanebben a különleges formájú sorban helyezkedett el.[77] A kishomoki halom-sánc alakulatot minden valószínűség szerint a vasútvonal és az új szegedi út építésekor roncsolták szét, de az út és a vasút tájolása pontosan őrzi a halomsor délnyugat-északkeleti irányát. A Habsburg Birodalom Harmadik katonai felmérése (1869-1887) a Szeged-Makó vasútvonal 1870-es átadása után készült, ekkor a kishomoki vasúti megállótól délkeletre fekvő, pipa alakú dombsornak már csak „szárából” maradt néhány halom.

A Harmadik katonai felmérésnek mégis értékes részlete a Gyúló-ér. A korábban nagy területet elfoglaló vízfolyást a Hód-tó kiszáradása és a Tisza szabályozása (1846-1873 között) után ezen a térképen nagyjából nyugat-keleti irányban elnyúló, mindössze 15-20 m. széles, keleti végén ívelt állóvízként ábrázolták.[78] Ez a szélesség a meder legmélyebb része lehetett; a lefelé lejtő felszín még az 1960-as évek végén is jól látható volt.  

Az 1970-es légi felvételen a kishomoki II. és a III. dűlő között kivehető a dombhát nyugati nyúlványa, a már kibányászott homokdombokkal. A dombsor déli részén nyitották meg a gepida temetőt (7. kép 1). Az 1966-1969. évi ásatások helyét a motocross-pálya 2023-as műholdas felvételén is be lehet jelölni (Google Earth koordináták: 46.399510-20.309156 – 2023-08-30)  (7. kép 2). A gepida temetőtől délre, a magaspart déli szélén helyezkedett el a késő avar kori, jelentős sírszámú temető (2. kép 1-2).

A Móra naplójában említett másik kishomoki halom, melyben és környékén 1928 szeptemberében nyolc kutatóárokkal szarmata kori temetkezéseket és meghatározhatatlan korú apró tárgytöredékeket talált, a Tetűvár volt. Ez a név egyik régi térképen sem szerepel. Móra ezt a lelőhelyet, mely Kovács Jenő tanyájával szemben, Szabó Sándor ny. rendőrségi tisztviselő kertészete területén feküdt, Kishomok ’B’-nek nevezte el. A Tetűvár tehát a II. dűlő mentén, a Csutora-halomtól keletre, az autóúttól délkeleti irányban mintegy 1000-1100 m távolságra lehetett. Móra szavai: „Kovács Jenő tanyájával szemben (Kishomok/A), a második dűlőn, nagy halom van, a halomsor végső tagja a Gyuló-partot körülvevő síkság felé. Neve az egész buckasornak Tetűvár.[…] A nagy halmon innen levő, tulajdonképp annak nyúlványát képező kertészeti telepen pinceásás közben találtak néhány csontvázat. Ezen a nyomon kezdtem el itt az ásatást, csekély eredménnyel.” Ha tehát Móra a Tetűvár mellett, a Kovács-tanya felé eső területen („innen”) ásatott, nagyon valószínű, hogy éppen annak a dombhátnak a keleti oldalán, ahol később az istállók épültek és ahol őskori, réz- és bronzkori, szkíta és szarmata kori régészeti leletek az évek során folyamatosan a felszínre kerültek. Gazdapusztai Gyula 1968-as ásatásához fűzött magyarázata nyomán ugyanerre az eredményre jutott Masek Zsófia is.[79] Kishomok ’B’ lelőhely eszerint az egykori pipaszár alakú dombsor észak felé behajló szakaszánál keresendő. A Móra-féle ’B’lelőhely = Szabó Sándor birtokának biztonságos azonosításához a Földhivatal korabeli kataszteri térképéhez való hozzáférés segíthet.              

*

A kishomoki homokbányák összecseréléséből eredő tévedéssel, ami a gepida temető lelőhelyének megkérdőjelezését és a temető hipotetikus „rekonstrukciójához” vezetett, azért foglalkoztam ilyen részletesen, mivel az elpusztult lelőhely esetét több szempontból  tanulságosnak tartom. Meggyőződésem, hogy a kételkedés a kutatás egyik alapvető indítéka. Tudományos kérdésekben a kételynek hangot adni kötelesség. Ha valaki új, a korábbit meghaladó megállapításra, eredményre jutott, vagy észreveszi, hogy valamely korábbi munkánál tévedés történt, annak hangot kell adnia, azonban állítását bizonyítania kell. Egy régi ásatás helyszíne megkérdőjelezhető, de nem közvetett módon és spekulatív úton, inkább tényekkel, dokumentumokkal. Erre használható az ásatások adattári dokumentációja. Többszáz méteres kézi mérésnél kisebb eltérés előfordulhat, de még a becslésen alapuló adat sem indokolhatja egy valós lelőhely kiiktatását. Nincsenek meggyőző bizonyítékok arra, hogy a kishomoki gepida temető nem az ásatók által leírt és jelzett helyen volt; az egyetlen konkrétum B. Nagy Katalin 1980-as leletmentésén talált újkori beásás nyomának bizonytalan, és mint kiderült, többszörösen téves meghatározása.

Az 1966-1969-ben végzett, nagyon szerény ellátottsággal, nehéz körülmények között végzett ásatás teljes, eredeti dokumentációja, a szelvények fix pontjainak évenkénti mérési adataival és a térképszelvények helyszíni, manuális rajzaival a 2006-2009-es ásatásokat megelőzően rendelkezésre állt a Tornyai János Múzeum Adattárában.

Végeredményben mégis megállapíthatjuk: a kishomoki gepida temető lelőhelyének elhelyezése a ma már hozzáférhető történelmi térképeken nem volt felesleges. A 19. század első felében készült Második katonai felmérés szerint a lelőhely eredeti állapotában a vízjárta kishomoki határban különleges adottságú hely lehetett: dombsorok láncolatával három oldalról erődszerűen határolt, délről vízzel védett magaslat. A hely kiválasztása, kialakítása egy temető számára aligha véletlen. A Nagy-Sziget déli részét a jelentős kiterjedésű, tószerű Gyúló-ér zárta le. A 19. században, még a vasút építése előtt az ér északi partján egy kampószerűen behajlott végű, egyenes középvonalú dombsort térképeztek; a dombokat félköríves „sáncok” kötötték össze. A helyi lakosok a dombsor különleges formájáról nevezhették el a közeli halmot és a dombok nyugati szélén folyó, észak-déli irányú eret. Nagyon valószínű, hogy a lelőhely neve: Csutora-Laposszél, ennek a dombsornak egy hosszú szárú pipára/népi nevén – csutora pipára emlékeztető formáját őrizte meg.

 A halomsor kiszélesedő déli végén, egy minden oldalról őrizhető, magas dombháton nyitották meg a gepida temetőt, melyhez dél felől a későavar sírmező csatlakozott. A hely funkciója mintegy másfél évszázad múltával sem merült feledésbe.

A lelőhely fekvésével kapcsolatos vitacikk záró gondolatával egyetérthetünk: az új leletanyag feldolgozása, a rítus és a leletanyag elemzése az egymást követő népek történetét, életmódját, együttélését fontos adatokkal fogja gazdagítani. A kishomoki népvándorlás kori leletek vizsgálata a jövő kutatásának sok új eredményt ígérő témája lehet.

 

… aere perennius       

Az európai hírű germán lelőhely történetének árnyalása csekély hozzájárulás a nagy ásatók, az író-múzeumigazgató Móra Ferenc és a régész professzor Bóna István emlékéhez (10. kép 3-5). A horatiusi szavakat Nekik és mindazon régészeknek ajánlom, akik ezt a nehéz szakmát, tekintet nélkül saját érvényesülésükre, boldogulásukra, önfeláldozóan művelték-művelik.

 

Köszönetnyilvánitás

Bácsmegi Gábor, Bede Ádám, Alice Mathea Choyke, Csányi Viktor és a Tornyai János Múzeum munkatársai, Francisztiné Molnár Erzsébet, Herendi Orsolya,

Kürti Béla, Lőrinczy Gábor, Masek Zsófia, Meszlényi-Dezső Péter, Schilling László, Szalontai Csaba, Tóth Katalin és Topál Judit fogadják köszönetemet! Tanácsaikkal, segítségükkel, fotókkal, publikálási engedéllyel és kéziratos munkákkal segítették a cikk elkészülését.    

 

Függelék

 

A kishomoki temetkezések egykori nemesfém mellékleteiről csupán hiányuk árulkodik. Negatív bizonyíték ugyan rendelkezésre áll: a sírrablás. A rablók a temető egész területén garázdálkodtak; minden második sírt megbolygattak. A részletes elemzés kimutatta, hogy a kishomoki temető rablásaránya – a biztosan megállapítható esetekben, –50 % feletti, ami a gepida temetőknek a publikáció időpontjáig ismert legmagasabb rablottsági kategóriája.⁸⁰

A rablók tapasztalata szerint az arany és ezüst tárgyak, ékszerek a koponya, a felsőtest és a derék környékén fordultak elő, a rablógödrökkel  – melyeket többnyire jól el lehetett különíteni a sír betöltésétől, –  a síroknak ezekre a részeire  ástak rá. Működő temetőnél ilyen kiterjedt rablási akció nehezen képzelhető el. A feltevés, hogy a kishomoki temetőt a használat alatt és feltehetően egy ideig még a lezárás után is őrizték, igen valószínű.

A kvalitásos tárgyak hiánya rendkívüli módon megnehezíti a régészet feladatát: a korszak társadalmának összetételére, a kereskedelmi és népi kapcsolatokra, a kézművesség és az iparművészet fejlettségi stádiumára vonatkozó következtetések kialakítását. A temető egykori ékszereinek vélhetően változatos anyagára csak néhány szerencsés esetben, a megmaradt töredékek alapján lehet következtetni. Illusztrációként a kishomoki leletek közül most egyetlen, apró és jelentéktelennek tűnő tárgyat emelünk ki, melyről kiderült, hogy eredetileg egy ritka arany ékszer tartozéka.

A 37. női sírból borostyánból csiszolt, 1,3 cm hosszú, plasztikusan megformált, emberfej alakú tárgy került elő (12. kép 3, 4a-b). A kis fej közepén átfúrt lyuk van, ezért gyöngyként tárgyaltuk; analógiáját a publikáció megjelenéséig nem sikerült megtalálni. Véletlen folytán most bukkantam rá hasonló fejecskékre a Kr. e. II-I. századi görög és észak-afrikai arany fülbevalók között. A kishomoki példány azonban nem a hellenisztikus mesterek gondos kidolgozású, féldrágakő csiszolataihoz hasonlít, hanem inkább a thrákiai  Selca/Selcë e Poshtëme-i (Pogradec, Albánia) illír királysírok ékszereit díszítő negroid fejecskékhez áll közel.  A hajtincseket az apró faragványokon nem dolgozták ki, mivel a fejtetőt a foglalat eltakarta és a frizurát az aranydrótokkal imitálták.  A féldrágakő vagy borostyán  négerfejeket arany fülbevalók, karperecek vagy nyakláncok díszeként használták; a furaton átvezetett aranyhuzallal rögzítették;  a fejtetőn és a nyaknál körbepántolták (12. kép 1-1a).[80] Analógiája alapján a kishomoki fejecske eredeti, díszítő funkciója egy Selca-i arany nyaklánc zárórésze alapján rekonstruálható (12. kép 2).

A Selca-i királysírok sziklába vájt kamráiba (öt sír) a Kr. e. V-II. században temetkezett Pelion város uralkodói családja. A sírokat már az ókorban kirabolták. A lelőhely felfedezése az 1940-es években történt, a régészeti feltárás 1971-ig folyt.[81] A Selca-i temetkezési hely a nagy forgalmú római hadi és kereskedelmi út, a Via Egnatia (építtetőjéről, Gnaeus Egnatius proconsulról - Kr. e. 148-117- elnevezett) közelében fekszik. Az út hadászati céllal épült, az Észak-Balkánt szelte át nyugat-keleti irányban. A hadsereg gyors felvonulását tette lehetővé az Adriai tenger keleti partjától a Fekete tenger nyugati partja, Bizánc felé.[82]

A kishomoki miniatűr borostyánfej minden valószínűség szerint eredetileg egy illír készítésű arany nyaklánc kapcsoló része lehetett. Nem tudjuk, mikor, hogyan és milyen formában szerezte meg egy gepida (kereskedő? katona?) a nyakláncot, hogyan és mikor került a kishomoki gepida nő tulajdonába.  A feldúlt, kirabolt kishomoki 37. sírban a négerfejes gyöngy az állkapocs bal oldala mellett, egy apró üveggyöngy társaságában, viseleti helyén feküdt (12. kép 3). Előkerülési helye szerint az emberfejes dísz fülbevaló vagy nyaklánc része egyaránt lehetett.  A gepida királyság korában már 7-800 éves ékszer részét képező borostyán faragvány előkerülése Kishomokon arra enged következtetni, hogy a település népét olyan vezető rangú csoport alkotta, akiknek birtokában, a saját készíttetésű nemesfém luxustárgyak mellett, több száz kilométer távolságból származó antik ékszerek is lehettek.  

 

Irodalom

 

BÁCSMEGI 2010	Bácsmegi Gábor: Kopáncs III.(KÖH 56390) (Csongrád megye) Régészeti kutatások Magyarországon 2009. – Archaeological Investigations in Hungary 2009. Szerk./Ed.: Kisfaludi Júlia. Budapest 1010, 226-227.
BÁCSMEGI – BÓKA 2010	Bácsmegi Gábor – Bóka Gergely: Kopáncs III. (Csongrád megye, Hódmezővásárhely XI. homokbánya). Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2008. évi feltárásairól. 2008 F.S.C.H. 2008 Yearbook and Review of Archaeological Investigations. Szerk./Ed. Kvassay Judit. Budapest 2010, 59.
BEDE 2016	Bede Ádám: A közép-tiszántúli halmok neveinek tájtörténeti szempontú jellemzése. Crisicum  9 (2016) 7-19.
BEDE 2023	Bede Ádám: Hódmezővásárhely és környéke halmainak aktuális felmérése, tájtörténeti leírása és összehasonlító állapotvizsgálata. Szeged 2023. Kézirat
BODNÁR 1928	Bodnár Béla: Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajza. Szeged 1928.. Föld és Ember 8/4 Szeged (1928) 153-194.
BODNÁR 1983	Dr. Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. Sajtó alá rendezte Szabó József. Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. Szerk. Blazovich László. Szeged 1983. 1-13, 245-248. https://library.hungaricana.hu/hu/view/CSOM_Tan_07/?pg=13&layout=s (2023-08-01)
BÓNA – NAGY 2002	Bóna, István. – Nagy, Margit: Hódmezővásárhely-Kishomok. In: Bóna, I. – Nagy, M.: Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet 1. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 1. Red.: Bóna, István–Garam, Éva–Vida, Tivadar. Budapest, 2002. 34–190.
BONDÁR – KOREK 1995	Bondár Mária – Korek József: A hódmezővásárhely-kishomoki rézkori temető és település. – Gräberfeld und Siedlung aus der Kupferzeit in Hódmezővásárhely-Kishomok. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica 1 (1995) 25-47.
CSÁNYI – TÁRNOKI 1999	Csányi Marietta – Tárnoki Judit: „Imádom az archaeológiát". Interjú Bóna István régész-professzorral. Jászkunság 45, 1999/1-2, 1-20.
GAZDAPUSZTAI 1966-67	Gazdapusztai Gyula:  Neuere Ausgrabungen in dem Gräberfeld aus der Skythenzeit von Hódmezővásárhely-Kishomok. — [Újabb ásatások a hódmezővásárhelykishomoki szkítakori temetőben]. – Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1, 1966/67, 43-59.
GOOGLE EARTH	Google Earth Pro online térinformatikai program, Mountain View, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok. https://www.google.hu/intl/hu/earth (2023-04-30).
HERENDI 2010	Herendi Orsolya: Hódmezővásárhely, Kopáncs II. (KÖH 55 517) (Csongrád megye). Régészeti kutatások Magyarországon – Archaeological Investigations in Hungary 2009. Ed.: Júlia Kisfaludi. Budapest 2010, 225-226.
HERENDI 2012	Herendi Orsolya: Avar kori női sír Hódmezővásárhely – Kopáncson (Csongrád megye). – Avar Age female grave at Hódmezővásárhely-Kopáncs (Csongrad County). Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2009. évi feltárásairól. 2009 F.S.C.H. Yearbook and Review of Archaeological Investigations. Budapest 2012, 351-362.
HERENDI-PETŐ 2015	Herendi Orsolya – Pető Ákos: Avar kori településnyom Hódmezővásárhely Kopáncs I., Olasz-tanya lelőhelyen. Egy félig földbe mélyített épület régészeti és természettudományos értékelése. – Remains of an Avar-age settlement at the Hódmezővásárhely-Kopáncs I, Olasz-tanya archaeological site (Csongrád county, Hungary). archaeological and scientific assessement of a semi-subterranean feature. Hadak útján 24. Budapest – Esztergom 2015, 831–857.
JANKÓ 2011	Jankó Annamária: A második katonai felmérés. – The second military survey. Le deuxieme arpentage militaire. Die zweite militärische Vermessung. Вторые военно-геодезические съемки. Hadtörténeti Közlemények 114 (2011) 103-129.
KISS 2010	Kiss P. Attila: A gepidák avar kori továbbélésének vizsgálatáról. Szegedi középkorász műhely 6, Szeged 2010, 119-134.
KISS 2015	Kiss P. Attila: „ut strenui viri…” A Kárpát-medencei gepidák története. Szegedi középkorász Műhely. Szegedi Tudományegyetem Történettudományi Doktori Iskola Mediavisztika alprogramja, Szeged 2015.
LABÁDI 2007	Labádi Lajos: Egy barátunk elment. Rózsa Gábor (1944-2006) A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Sámuel Társaság Évkönyve 2006. Hódmezővásárhely 2007. 253-258.
LŐRINCZY 1998	Lőrinczy Gábor: Kelet-európai steppei népesség a 6-7. századi Kárpát-medencében. Régészeti adatok a Tiszántúl kora avar kori betelepüléséhez. — Osteuropäische Steppenbevölkerung im 6. und 7. Jahrhundert im Karpatenbecken. Archäologische Beiträge zur frühawarenzeitlichen Einsiedlung des Gebietes jenseit der Theiss.  A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998) 343-372.
LŐRINCZY–VARGA 2023	Lőrinczy Gábor–Varga Sándor: Kora avar lelőhelyek és leletek a Hód-tó és a Száraz-ér tágabb környékén.– Early Avar sites and finds at Hód Lake and the wider area of Száraz Creek. Tornyai János Múzeum Évkönyve 4, 2022. Szerk.: Bernátsky Ferenc, Csányi Viktor, Dr. Nagy Gyöngyi, Terendi Viktória. 7-50.
MASEK 2018	Masek Zsófia: A gepida kor Hódmezővásárhely térségében I. A gepida kori településhálózat és a hódmezővásárhely-kotacparti 1934. évi feltárás kerámiaanyaga. —Die Gepidenzeit in der Gemarkung von Hódmezővásárhely. Das gepidenzeitliche Siedlungssystem und das Keramikmaterial der Ausgrabung 1934 in Hódmezővásárhely-Kotacpart (Kom. Csongrád, Ungarn). In: Relationes rerum: Régészeti tanulmányok Nagy Margit tiszteletére. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 10. Szerk.: Korom Anita. Budapest 2018, 419–445.
MASEK 2022	Masek Zsófia:A gepida kor Hódmezővásárhely térségében II. A kishomoki gepida kori lelőhelyekről. – Korok, kultúrák, lelőhelyek 2022, 43-58.
B. NAGY 1980	B. Nagy Katalin: Hódmezővásárhely - Kishomok, Lenin TSz központja (Csongrád m.) Az 1980. év régészeti kutatásai. Régészeti Füzetek I/34. Szerk.: Sz. Burger Alice. Budapest 1981, 54.
NAGY 2004	Nagy Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés). – Das gepidische Gräberfeld von Hódmezővásárhely-Kishomok (Analyse). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica 10 (2004) 129– 239.
NEPRAVISHTA et al. 2022	Nepravishta, Florian – Baruti, Xhejsi – Kraja, Benida – Nepravishta, Fiona: The ancient road and cultural itinerary in Albanian territory. MedWays Open Atlas, Venezia, 2022.
SZENTI 1979	Szenti Tibor: A tanya. Hagyományos és átalakuló paraszti élet a Hódmezővásárhely-kopáncsi tanyavilágban. Budapest 1979.
SZEREMLEI 1900	Szeremlei Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története I. Hódmezővásárhely 1900.
SZIGETI 2006	Szigeti János: Móra Ferenc és Hódmezővásárhely. A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (2006) 87-91.
TAKÁCS 1956	Takács Lajos: Betyárcsutora. Die Feldflasche der „Betyaren”.Néprajzi Értesítő 38 (1956) 162-167.
TÓTH 2009	Tóth Katalin: Hódmezővásárhely-Kopáncs-homokbánya. Régészeti kutatások Magyarországon, 2008. – Archaeological Investigations in Hungary 2008. Szerk./ Ed.: Júlia Kisfaludi. Budapest 2009, 200-201.
TIMÁR et al. 2009	Timár, Gábor – Molnár, Gábor –Székely, Balázs –Biszak, Sándor –Varga, József – Jankó, Annamária: The map sheets of the Second Military Survey and their georeferenced version. Die Aufnahmesektionen der zweitenmilitärischen Aufnahme und ihrerektifizierte Variante. – A második katonai felmérés térkép-szelvényei és azok georeferált változata. Budapest 2009.
VARSÁNYI 2006	Varsányi Attila: Hódmezővásárhelyi mezőgazdasági termelőszövetkezetek, 1948-1990. A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Sámuel Társaság Évkönyve (Hódmezővásárhely 2006), 271-286.
VARSÁNYI 2015	Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalma. I. Hódmezővásárhely néprajza. I. kötet, Főszerk. Dr. Novák László Ferenc. Szerk.: Nagy Vera, Szenti Tibor. Hódmezővásárhely 2015, 425-489.

          

  

 

Képjegyzék

 

1. kép Hódmezővásárhely-Kishomok, gepida temető. 1966-1969. évi ásatás. 1: A lelőhely helyszínrajza BÓNA – NAGY 2002, Abb. 16;  2: a II. és a III. dűlő részlete. Az északi és a déli bánya; 3: a homokbánya széle 1966 augusztus 1-én; 4-4a: a gepida temető összesítő térképe, a délnyugati fix pont mérésadatával; 5: a gepida temető térképe (pirossal színezve a korai avar sírok) BÓNA – NAGY 2002 Abb. 71. (3: Nagy Margit helyszíni vázlata;  4-4a: felmérés és rajz Nagy Margit, repró Molnár Ilona.)    
2. kép Hódmezővásárhely-Kishomok, a vasútvonal, a 47-es autóút és a II–III. dűlő. 1: Az 1966-1969-es (I) és a 2009-es ásatások (1, 3, 4, 5, 6) helye a topográfiai térképen (Lőrinczy Gábor publikálatlan összesítő térképe, 2017, kiegészítve); 2: I = a gepida temető, az 1966-1969 ásatások helye; 1: késő avar település (Herendi Orsolya ásatása) HERENDI 2010a, 359, 1. kép 1-2 után; 2: késő avar temető (Bácsmegi Gábor ásatása). (1-2: A gepida temető helye és feliratok: Nagy Margit).
3. kép Hódmezővásárhely-Kishomok. Az 1966-1969 évi ásatás. 1: A vincellér–ház az 1900-as évek első felében (Plohn József felvétele); 2:  a vincellér–ház 1967-ben; 3: 1966, a keleti oldal szelvényei. A kép előterében balról a második Matók István, aki Móra Ferenc mellett is dolgozott Kishomokon 1928-ban. 4: A vincellér–ház teteje az ásatás egyik északi szelvényéből; 5: Bóna István az ásatás déli szélénél (1967), háttérben a III. dűlő fasora. (Fotók 2-3, 5: Nagy Margit; 4: a 11. kép 2 részlete).
4. kép Hódmezővásárhely-Kishomok. Az 1966-1969 évi ásatás. 1: 1967, a „kis” Kovács-tanya felé eső északkeleti szélső szelvény; 2: 1966, Bóna István a 62. sírt rajzolja; 3a-3b: Gömöri János egyetemi hallgató a 49. avar sír bontása közben 1966-ban; 4: 1969, a délnyugati oldal utolsó szelvényei.(Fotók 1-4: Nagy Margit.)
5. kép  Hódmezővásárhely-Kishomok. 1980. B. Nagy Katalin leletmentésének helyszíne a déli homokbánya területén. 1: Rózsa Gábor felmérése a topográfiai térképen; 2: Rózsa Gábor felmérése a déli homokbányáról; 3: a leghosszabb istállóépület a déli homokbánya délkeleti oldala mellett; 4: az újkori beásás; 5: a földút és a tehenészet északi kerítése; 6: a bolygatott sír; 7: a tehenészet istállói. (Térképek: Rózsa Gábor; fotók: B. Nagy Katalin.)
6. kép Hódmezővásárhely-Kishomok.1-4: 1968, Gazdapusztai Gyula ásatási helyszínei. (Fotók: Gazdapusztai Gyula, TJM, Fotótár.)
7. Hódmezővásárhely-Kishomok, piros jelöléssel a gepida temető helye.1: A II. és III. dűlő északi részének épületei és a két homokbánya. Légifelvétel, 1970; 2: a motocross pálya a 47-es út déli oldalán. GoogleEarth (2023-08-21).
8. 1: Részlet Magyarország Első katonai felméréséről (1782-1785). A Tisza és a Csutora-halom (65. j.); 2: Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajzi viszonyai. Bodnár Béla rekonstrukciója, kiegészítő feliratokkal. 1928. Bekeretezett 56. sz: Csutora-halom. BODNÁR 1983.
9. 1-3: Részlet a Magyar Királyság Második katonai felméréséről (1819-1869) – „Hold Mező Vásárhely délnyugati határa”. 2-3: A Második Katonai Felmérés részlete: a kishomoki halom- és sáncsor. Piros keretben az 1966-1969. évi ásatás helye; kék keretben az 1980. évi leletmentés helye (66. j., a domborzat kiemelve. Jelölések, grafika: Nagy Margit.).
10. kép 1: Kovács Jenő földbirtokos 1916-ban; 2: Kovács Jenő 1934-ben (a 3. kép részlete); 2-3: Vendégek Kovács Jenő tanyájának udvarán 1934-ben; 3: Móra Ferenc ásatáson. Kiszombor ’A’ lelőhely, Vályogos, 1928 június. (Az 1-2. fényképek a Schuth és a Nyulászi család tulajdonában vannak, 3: MFM Fotótár).
11. kép 1: Bóna István a tamási langobard temető feltárásán (1960-as évek második fele) CSÁNYI – TÁRNOKI 1999, 10; 2: Bóna István a kishomoki gepida temető ásatásán 1966-ban (fotó: Kiszely István); 3: A Tornyai János Múzeum munkatársai szegedi kollégákkal a múzeumépület felújításakor. 1960-as évek első fele. Bal szélen: Trogmayer Ottó, jobb szélen: Égető János, Bálint Sándor (?), Nagy Katalin és Dömötör János. (TJM Fotótár).
12. kép 1: Illyricumi arany nyaklánc. Selca e Poshtme (Albania); 1a: a négerfejes záró kampó. 2–4: Hódmezővásárhely-Kishomok sir; 2: a kishomoki négerfej foglalatban (rekonstrukció); 3: a 37. sír rajza. Piros karikával jelölve a négerfej előkerülési helye; 4a–4b: a borostyán faragvány (erősen nagyítva, M.: 4,5 : 1) Forrás internet 1: https://hu.pinterest.com/pin/schmuck--326792516725184011/ https://hu.pinterest. 1a: com/pin/golden-earrings-found-in-the-illyrian-tombs-of-selca-e-poshtme-albania--520447300683394876/ (2024-03-25). 2: Fotógrafika: Nagy Margit. 3: Méretarányos rajz: Bóna István, 1966. 4a-b: Fotó: Molnár Ilona.

 

 

Nagy, Margit

A constructed reconstruction – searching for clues in a mis-localisation case. Where was

actually the Gepid cemetery of Hódmezővásárhely-Kishomok (unearthed in 1966–1969)?

 

The site of the Gepid cemetery of Hódmezővásárhely-Kishomok and the assessment of its record were the focus of two separate studies published in 2022. Zsófia Masek and the two co-authors, Gábor Lőrinczy and Sándor Varga, were unanimous in locating the site about 500 m south of the point marked on the survey map in the site’s original publication by Istvan Bóna and Margit Nagy, the archaeologists who excavated it. Based on the findspots of stray Gepid graves and the hypothesised location of the cemetery, Zsófia Masek reconstructed the one-time burial place as a single, extensive cemetery with many graves. This paper is an answer to her hypothesis about the location and structure of the site.

The exact location of the cemetery could have become subject to debate exclusively because the geodetic survey of the excavation area was not carried out at the time, purely for financial reasons. The question of where the cemetery was exactly was raised first in the report of a rescue excavation carried out in Kishomok on the south-western outskirts of Hódmezővásárhely in 1980. This excavation, in the southern zone of the local sand quarry, was conducted by an archaeologist from the Tornyai János Museum, Katalin B. Nagy, exactly half a kilometre away from the northern quarry where István Bóna and his team had worked in 1966–1969. Katalin B. Nagy detected the soil stain of a modern pit in the southern quarry face and identified it as an excavation trench of Bóna’s. Also, she concluded that mining has completely destroyed the site since.

This ‘localisation’ by Katalin B. Nagy in 1980 has remained unpublished for several reasons. It does not match the distance of the mines from Road 47 (the northern quarry was 470, the southern 850 m away from the motorway) and the setting as described in the field documentation. Moreover, the persisting field photos report on markedly different buildings in the area of the northern and southern quarries, respectively. Besides, the survey map of the cemetery does not fit in the area of the southern quarry due to its orientation. In conclusion, one cannot exclude that the pit recorded by Katalin B. Nagy is indeed a modern excavation trench; however, if so, it may be one of the trial trenches opened by Gyula Gazdapusztai in 1968.

Locating the Gepid cemetery of Kishomok on available historical maps was by all means worth being done. The relevant map of the second Habsburg military survey, compiled in the early 19th century AD, has revealed that the area of the site was a special place before the water regulation: the Nagy-Sziget [‘Big Island’] is a flood-free elevation in the waterlogged land, protected from three directions by a chain of hills and by water (the extensive, lake-like Gyúló-er [Gyúló Stream] from the south – an obvious choice for a cemetery. The 19th-century map shows a string of hills in the shape of a hook with a bent-back end, and the hills connected by rampart-like elevations, creating a truly unique formation in the landscape.The shape of this formation might also be reflected in the related toponym (and, thus, the name of the site), Csutora-Laposszél – perhaps it was named after a long-stemmed pipe type, the so-called csutora, as it resembles that from above.

The Gepid cemetery and a late Avar cemetery at its southern end were established on top of a bluff, protected from every side, at the southern end of this chain of hills – meaning that the area was known as a burial place even a century and a half after the Gepid cemetery had been abandoned. The chain of hills was destroyed at the end of the 19th century by the construction of the embankment of the Szeged–Makó railway.

One can only agree with the closing remark of the studies polemising over the location of the site: the processing of the new find material will considerably improve our understanding of the history, lifestyle, and interaction between the peoples residing after each other in the Carpathian Basin. Research on the Migration Period record of the Kishomok site may be promising topic for archaeologists.

Translated by Katalin Sebők

 

 

[1] MASEK 2022, 43-45.

[2] BÓNA–NAGY 2002, 39-41; NAGY 2004, 173-174.

[3] MASEK 2022, 54. Nem tudok hasonló esetről, amikor egy ásatási helyszín földrajzi fekvését, melyet maguk az ásató régészek tettek közzé, kétségbe vonták volna kollégák, akik az ásatáson soha nem jártak, a területet az ásatás idején nem ismerték. Az azóta eltelt csaknem 60 év alatt a kishomoki lelőhely és környéke motorpályává változott, amihez földet cseréltek, mesterséges földsáncokat és vízmedencét építettek. A kishomoki gepida temető eredeti ásatási dokumentációját, a rajzok ásatási manuáléit, dokumentumait és a helyszín azonosításához szükséges mérésadatokat is tartalmazó összesítő térképeket 2007-ben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Adattárának ajándékoztam. Mindezt, valamint a kishomoki feltárás helyszíni és tárgyfotóit Lőrinczy Gábor (akkor a Csongrád megyei múzeumok régészeti osztályvezetője)  az Aquincumi Múzeumban tőlem átvette és Hódmezővásárhelyre szállította. Az átadásról, sajnálatos módon, jegyzőkönyvet nem vettünk fel. Masek Zsófia vásárhelyi előadásának (2022. január 26) és cikkének megjelenése (2022 nyara) után, a lelőhely körüli anomáliák miatt 2023 júliusában betekintést kértem a TJM Adattárától a kishomoki ásatás összesítő térképeibe. Ekkor derült ki, hogy a kishomoki ásatás eredeti dokumentációját a Lőrinczy Gábortól való átvételkor a TJM-ban nem vették adattári nyilvántartásba. Csányi Viktor régész és munkatársai kérésemet követően 2023 nyarán felkutatták a szétkallódott rajzi dokumentumokat. A teljes rajzi és fotóanyagot sikerült megtalálni és rendezni; a digitális másolatokat 2023 augusztusában megkaptam. Nem találták meg azonban a térképeket tartalmazó A 4-es borítékot, mely az összesítő térkép 1 : 100 léptékű, a mérésadatokat tartalmazó, helyszíni részletrajzait tartalmazta. Hiányzott és azóta sem került elő a teljes temető térképének eredeti, milliméterpapíron készült, ceruzás manuáléja.

[4] LŐRINCZY–VARGA 2022.   A tanulmány a 2002-ben megjelent gepida corpus kötet két szerzőjét, Bóna Istvánt és Nagy Margitot végig társszerzőként említi. A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető publikációjából a szerzők közös munkája a topográfiai rész és a sírok leírása. Az értékelés hibái és tévedései e sorok íróját terhelik. Az egyes részek szerzőit az MGAH kötet Inhalt-ja pontosan feltünteti. BÓNA–NAGY 2002, 6-7. Az értékelés magyarul is megjelent: NAGY 2004.

[5] LŐRINCZY–VARGA 2023, 6. sz. lelőhely.

[6] BÓNA–NAGY 2002, 38, Abb. 16. A publikáció nyomdai előkészítésében Bóna István már nem vehetett részt. A megjelenés óta publikált térképek alapján a kishomoki, 1966-1969-ben feltárt gepida temető fekvésének mérésadatai a következők. Az EOV 10 ezres topográfiai térképe szerint a kishomoki északi homokbánya déli szélének a 47-es út 204 km-étől mért távolsága a II. dűlőn (a dűlő 01604 Hrsz.) mintegy 470-500 m. Az északi szelvényszélek sarkainak a 47-es úttól mért távolsága 470 m.  (2. kép 1-2.)   A gepida temető a II. dűlő délkelet felé a harmadik lakóépületének nyugati oldala mellett, mintegy 30 m. távolságra feküdt  (7. kép 1). Hrsz.: 01599/6; a lakóház alszáma 01599/15.  Az ásatás délkeleti szélső szelvényének sarka a II. dűlőtől mintegy 65-70 m. Az autóúttól való távolság a kéziratnak minősülő (a szerzői jog szerint a még élő szerző engedélyével publikálható) adattári ásatási jelentésekben az első években becslésen alapult. A publikáció leírásában és a valóságban a távolságok  20-50 m.-es eltérésének (450-470 m között) magyarázata részben a mérőszalagos kézi mérés esetlegessége, részben az, hogy a feltárt terület szelvénysarkai/méréspontjai a betonúttól különböző távolságra estek. A Hrsz.-ok 1980 előttiek.  

[7] A vásárhelyi Levéltár vezetője, Presztóczki Zoltán főlevéltáros 2022. október 7-én e-mail megkeresésemre közölte, hogy a kishomoki II-III. dűlő közti területnek a motocross pálya kialakítását megelőző kataszteri térképei, a pálya építési engedélyéhez és a hatástanulmányokhoz szükséges iratanyag valószínűleg még a Polgármesteri hivatalban található, feldolgozás előtt áll; nem kutatható.
A motocross pálya kialakításáról néhány újságcikk tudósít, melyek az interneten hozzáférhetők. „1980 hozta meg a fordulat évét, amikor Czuczi Győző meg tudta nyerni a sportágnak a Hódgép akkori igazgatóját… A sportági sikereknek és a Hódgép akkori támogatásának köszönhetően épülhetett meg a mai pálya, jelentős beruházással, több mint 1500 köbméter föld helyszínre szállításával. Czuczi Győző tervei alapján egy év alatt készült el a minden igényt kielégítő létesítmény. 1982-ben és 83-ban itt került megrendezésre az akkori évtized legrangosabb versenye, a Béke és Barátság Kupa.[…]A nagyvonalú szponzort azonban elsöpörte a rendszerváltás vihara, megszűnését követően a pálya sorsa is megpecsételődött és csak 1996-ban a Center Motorsport megalakulásával költözött vissza ide ismét a motocross   élet.”  Részlet Illés Tibor cikkéből 2012 június13: szegedma.hu/2012/06/rolandring-vasarhelyi-versenypalya-a-motocross-europai-terkepen-fotok-video (2023-08-13). Emlékeztetnék arra, hogy a déli homokbányát 1980-ban bővítették. B. Nagy Katalin kishomoki leletmentése ez év nyarán történt.
Czuczi Győző 1990-1994 között Hódmezővásárhely önkormányzati képviselője. Életrajza 2019 január 14, https://vasarhelyihirek.hu/elhunyt_czuczi_gyozo (2023-08-13)  „1993-ban Czuczi Győző kezdeményezésére Rapcsák András polgármesternél, majd Gallov Rezső sportállamtitkárnál közbenjárva elérte, hogy ismét önkormányzati terület legyen a pálya és ott fejlesztés kezdődjön. 1996-tól pedig az általa vezetett Center Motorsport Egyesületé lett, a 2006-ban Czuczi Rolandra emlékezve Rolandringgé keresztelt pálya.” Szombati Mihály cikke https://promenad24.hu/2019/01/14/elhunyt-czuczi-gyozo-a-vasarhelyi-motorsport-ikonja-2/ (2023-08-13) A pálya területéről helyszíni fotók:   https://www.facebook.com/rolandringmx
A motocross pálya területét az újságcikkek 10 hektárra becsülik. A Google Earth műholdas térképe szerint a 47-es út déli oldalán 1980 és 2019 között ennél nagyságrendileg nagyobb, mintegy 2 x 1 km, azaz mintegy 200 hektáron bontották le az épületeket Nagysziget, Kishomok és Kopáncs határában.

[8] MASEK 2022, 55. A hivatkozott 23. adat a B. Nagy Katalin által 1990-ben feltárt egy gödör.  

[9] MASEK 2018, 421, 12. sz.; MASEK 2022,  24. sz. adata; a telepről szóló egy mondatos utalás: LŐRINCZY–VARGA 2023, 6. A telep helyéhez ld. a 20. jegyzetet!

[10] CSALLÁNY 1961, 130-137.

[11] CSALLÁNY 1961, 131; LŐRINCZY 1998, 347, 11. jegyzet. Lőrinczy akkor a kishomoki avar és a gepida temetőt azonos lelőhelynek tartotta.
Múzeumi vonatkozású érdekesség, hogy a városszerte tisztelt Ániszfeld Mihály orvos Galyasi Miklósnak (1903-1974), a TJM 1946-1957 közötti igazgatójának a nagyapja. (Dr. Sipka Sándor e-mail közlése, 2024 okt. 25.)

[12] Kovács Jenő (1882-1959) okleveles gazdász. Kovács János ügyvéd, nagytakaréki ügyész fia. A főgimnázium után gazdasági akadémiát végzett, majd az ország több mintagazdaságában gyakornokoskodott, saját kishomoki  tanyáját 1914-ben építtette fel. Apjától bérelt földön öntözéses zöldség- és gyümölcstermeléssel, belterjes gazdálkodással mintagazdaságot teremtett. Az általa alapított hódmezővásárhelyi kertész egyesület alelnöke.Tagja volt a törvényhatósági és a közigazgatási bizottságnak, éveken át alelnöke a Gazdasági Egyesületnek, első ügyvezető igazgatója a Gazdák Hitelszövetkezetének. Rendszeresen tartott előadásokat, írt cikkeket, megszervezte a kopáncs-gorzsai gazdakört. Ismeretségben volt Móricz Zsigmonddal és  Móra Ferenccel. A szociáldemokratákkal rokonszervező ellenzéki magatartása miatt az 1930-as évek végén visszavonult a közszerepléstől: VARSÁNYI 2015, 452. Móra Ferenc kishomoki ásatásáról a helyi sajtó hírei alapján: SZIGETI 2006.

[13] Kishomokon a gepida temető ásatását mind a négy évben leletmentésként végeztük, a MNM Adattárának ad hoc minimális pénzügyi fedezetével; egyik évben sem volt lehetőség „tervásatásra”, azaz előre tervezett és ismert pénzügyi keret felhasználására.  „Bóna-Nagy M.” tervásatásának „legendája” a megyei múzeumi kollégák között élénken élt; így említette Rózsa Gábor is 1980 június 16-án kelt felmérésének szöveges részében, TJM Adattár, 132-2000; MASEK 2022, 43.

[14] Mindkét halom jelentősnek nevezhető, tájképi értékű, 1. kategóriás volt (a halmok ragsorolásáról: Bede Ádám: Hódmezővásárhely és környéke halmainak aktuális felmérése, tájtörténeti leírása és összehasonlító állapotvizsgálata. Szeged 2023. Kézirat. BEDE 2023, 3-5. A csonka tetejű halom mellett avar település objektumait tárta fel 2009-ben Herendi Orsolya. A lelőhelyet ásatója a publikációban  „Kopáncs I, Olasz-tanya” néven nevezte meg: HERENDI – PETŐ 2015, 831, 1. kép 1.A kishomoki III. dűlő melletti két halom nem szerepel Bede Ádám gyűjtésében. A gyűjtés a szerző 2007-es helyszíni felmérésén alapszik. A szöveg külön nem tér ki arra a sajnálatos tényre, hogy a 2007-ben a 47-es út nagyszigeti és „öreg”-kishomoki szakaszán, a motocross pálya területén nem maradt a listába felvehető halom. Ez a helyzet állapítható meg azonban, ha a koordináták segítségével a térképen egyenként azonosítjuk a 47-es út déli oldalának halmait.

[15] Éppen ezek a térkép-manuálék hiányoztak 2023 nyarán a kishomoki ásatás 2007-ben a TJM-nak átadott, teljes dokumentációjából. Szerencsés véletlenként egyetlen térképrepró negatívja visszajutott hozzám. 2023 július 13.-án Csányi Viktor továbbított számomra egy fotónegatívot a gepida temető összesítő térképéről, mely az általam összegyűjtött tárgyfotók közt megmaradt. A repró a publikációhoz szükséges, közölhető méretű térkép szerkesztéséhez készült. Magyarázatként teszem hozzá, hogy az 1970-80-as években, amikor a múzeumok még nem rendelkeztek xerox géppel, az összesítő térképről fotóreprodukciót készíttettünk és azt a fotós dokupapírra nagyította. Ha túl nagyméretű volt a térkép, a részletek megfelelő méretű nagyításait összeillesztve a teljes térképet pauszra kellett átrajzolni. A kishomoki összesítő térkép részekből összeállított 1 : 100 léptékű munkapéldányáról Molnár Ilona fotós készített reprót a BTM Károlyi palotában lévő műhelyében. Ennek a reprónak a negatívja a tárgyfotók negatívjai közé került, mivel a munkafelvétel volt és a közölhető méretű összesítő térkép átrajzolásához készült. A térkép szélén az utolsó ásatási év, 1969 fix pontjainak (a legdélibb szélső szelvény nyugati sarkának) egyik mérésadata - 30,70 m - látható. A papírképről lemaradt a feljegyzés folytatása, azaz, hogy milyen felszíni objektumtól mértük ezt a távolságot. Nem látható a nagyításon az 1969. évi ásatás többi fix pontjának mérésadata sem, mivel az összesítő térképhez nem volt rájuk szükség. De hogy megtörtént a bemérés, azt a déli szelvény keleti sarkához vezető vonal bizonyítja. Továbbá ez a távolság tanúsítja, hogy a gepida temető feltárását a fix pontok segítségével 1969 után nehézség nélkül lehetett volna folytatni  (1. kép 4a). Az eredeti helyszíni térképen, amit a dokumentációból kiemeltek, természetesen minden méréspont szerepelt. Két méréspont adatával a temetőt ma is méterre pontosan rá lehetne tenni a topográfiai térképre, mivel azon a „kis” Kovács-tanya kerítése jelölve van. A jelenleg rendelkezésre álló 30,70 m-es adat (vszlg. a délnyugati villanyoszloptól) is elegendő a temető szelvényeinek elhelyezéséhez; 10 000-es léptéknél a hiányzó második méretadat néhány méternél nagyobb eltérést nem okozhat.
A Tornyai Múzeumnak általam küldött anyagban az eredeti rajzok között a temetőtérkép több példányának is lennie kellett, ugyanis már az ásatás négy éve alatt legalább egy alkalommal át kellett rajzolni a terepen való használattól megviselt, ceruzás  milliméterpapír-felméréseket. Ezután további keresésre kértem a TJM Adattárának munkatársait, de 2023 július 13 után, e cikk lezárásáig nem jutott el hozzám egyetlen kishomoki térkép sem.          

[16] BÓNA–NAGY 2002, 38, Abb. 16.

[17] MASEK 2022, 54-55, 10. kép. B. Nagy Katalin kishomoki leletmentése 1980 június 13-15. között történt. TJM, Adattár, 132-2000. sz. jelentés. A helyszíni fotók TJM Fotótár, 5270-5279 ltsz. A fotók az interneten: Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MANDA) https://mandadb.hu/tart/kereses?HNDTYPE=SEARCH&name=doc&page=1&fld_sort=score_insdt&fld_compound_target=allfields&fld_compound=kishomok+lenin+tsz&_clearfacets=1&_clearfilters=1 (2023-09-01).
A Masek Zsófia cikkében közölt színes műholdfelvételen B. Nagy Katalin 1980-as leletmentésének helyszínén csak az „azonosítási pontok” vannak feliratozva. A feliratokat az eredeti felmérésre a „B. Nagy Katalintól kapott instrukció alapján” a földmérő mérnök, Rózsa Gábor jelölte be. MASEK 2022, 55, 10. kép. B. Nagy Katalin adattári jelentését és az 1980-as geodéziai felmérést Masek Zsófia és Csányi Vilmos küldte el számomra. 

[18] A batidai határrészen épült repülőtér adatai: http://repuloterek.misi.eu/repuloterek/hodmezovasarhely (2023-08-13)

[19] CSALLÁNY 1961, 130-131.

[20] MASEK 2022, 16, 24. sz. Kishomok, I-IV. homokbánya. Masek adatai szerint az ásatásvezetők: Bende Lívia, Balogh Csilla, Lőrinczy Gábor, Szalontai Csaba. A listában a gepida-avar (?) telep helyének megnevezésénél zavar észlelhető. A 27. jegyzetben a Masek Zsófia ugyanezt az ásatást Hódmezővásárhely-Batidaként említi. LŐRINCZY–VARGA 2022, 7-8, a telep lelőhelyét „Egy másik homokbánya”-ként említi. A „másik” bánya megnevezést feltehetően a kishomoki III. dűlőtől nyugatra fekvő területre értették, amelyre Kishomok lenne a leginkább autentikus megnevezés.
E cikk megjelenését követően (TJM évkönyve, 2023 október) Szalontai Csaba, a 2002-es feltárást vezető régész (akinek egy hónapos külföldi útja alatti helyettesítését az ásatáson szegedi múzeumi kollégái látták el) helyszíni térképpel pontosította a gepida település fekvését (2024 november 16-i e-mailben). A telepobjektumokat a III. kishomoki dűlő, azaz a Kovács Jenő tanyához/TSz központhoz vezető betonút nyugati oldalánál tárták fel (2. kép, 1: 3. sz. ásatási terület). A gepida telepet és a temetőt eszerint észak-déli irányban mintegy fél km-nyi távolság választotta el egymástól. A két lelőhely közti mélyülő, lejtős területet, Bodnár Béla ősvízrajzi térképe szerint, egykor a Gyúló-ér széles medre foglalta el; a temető az ér északi, a telep a déli magasparton létesült.       

[21] MASEK 2018, 431; MASEK 2022, 43. Az első környezettanulmányt Balogh Csilla készítette 2006-ban, 2008-ban Tóth Katalin végzett előzetes kutatást. TÓTH 2009, 200-201. A Forster Gyula Örökségvédelmi Központ adatlapja, RMI nyilvántartás (2018. 03. 18-i adat).

[22] Pl. A Móra ásatásának legfontosabb sírja, a teljes fegyverzetű 7. férfisír és az 1966-os M2 jelzésű beásás méreteinek vagy a Móra 21. sír és az 1966-os M1 folt méreteinek egyezése.  BÓNA-NAGY 2002, 41, 43.

[23] MASEK 2022, 46-47; a Szőlő-halmon előkerült avar szórványleletekről: LŐRINCZY–VARGA 2022, 29. 

[24] Pl. Kishomok önálló határrész és nem a Nagysziget része, mint MASEK 2022, 16 említi. Lehet azon vitatkozni, mely dűlők alkották a kishomoki, és melyek a kopáncsi határt, ezt azonban ma már nehezen lehetne eldönteni, amint a tanulmány javasolja. MASEK 2022, 17. A kérdés egyébként magától eldőlt: Kishomok az utóbbi húsz évben Hódmezővásárhely délnyugati határában egész Kopáncsig tartó, új építésű városrész neve lett: az autóúttól délre „Öreg-Kishomok”, északra „Új-Kishomok”. A vásárhelyiek számára a gyümölcsös-szőlőkertes asszociációkat idéző, népszerű ”Kishomok” határnév mára közigazgatási rangra emelkedett. 
A Móra naplójában valóban nem említett kishomoki 10-14. sírról Csallány Dezső írta, hogy melléklet nélküliek voltak;  a 2002-es publikációban leírásokat Csallánytól vettük át (aki, mint a korszakkal foglalkozó régész, feltehetően magától Mórától is megkérdezte, hogy találtak-e mellékleteket ezekben a sírokban.) Ha sírszámot kaptak, akkor ezek a temetkezések léteztek és számolni kell velük.  

[25] MASEK 2022, 44, 6. pont: „Csallány a Móra-féle 1928-as feltárás 1. sirjához sorolta a látszólag egyetlen gazdag férfisírhoz tartozó leleteket (kétélű kard, gepida kori síredény, pajzs és -szerelékek, 2. kép). Valójában Móra sírlapja egyik leletet sem említi, pedig a nagyobb leleteket kiemelte. Az azonosítás bizonytalannak tartható.”  Nem bizonytalan. Csallány első publikációjában helyesen szerepel a két fegyveres férfi mellékleteinek leírása. A korszakkal foglalkozó szakemberek előtt jól ismert, hogy a kishomoki temetőben két magas rangú, teljes fegyverzetű férfit temettek el; mindkettőt egymástól csak méretben és a díszítés részleteiben eltérő aranygombos pajzsával: az 1. és a 7. sír harcosát. Móra érkezése előtt került elő az 1. sír; a 7. sírt Móra ásatásán bontották ki. Az író naplójában az 1. sír aranyozott pajzsgombjait említi. „Szép vaslándzsa/ 2 aranyozott br.szeg pajzsdudorból/apró vas morzsalék br. szegecsekkel…” Móra Ferenc: Ásatási napló,1928 XI. 12. Első lap. (Móra Ferenc kishomoki naplója: SzMFM, Adattár, 99 N II.)             
Csallány publikációjának adatai Móra feljegyzésein alapultak. Az 1. sírba nemcsak „látszólag”, hanem ténylegesen is egy teljes fegyverzetű harcost temettek. 

[26] CSALLÁNY 1961, 132-133.

[27] Rózsa Gábor mérésadatai az 1980 július 14-én elkészült térképről (5. kép 2).

[28] Rózsa Gábor 1980 június 14-én, szombaton a helyszínre látogatott. B. Nagy Katalin egy nappal később a következő üzenetet küldte neki a leletmentésről: „Mellékelt általunk kiásott „sarkot” légy szíves bemérni. A Bóna-féle ásatás helyszínéről nem tudtam meg többet – és nem is tettem többet, mint amit szombaton Te is láttál. (Sajnos kicsi idő, kevés pénz és kemény föld volt.)” TJM, Adattár, 132-2000. sz. jelentés. Rózsa Gábor ekkor még Algyőn, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál mérnökként dolgozott. 1977-től rendszeresen besegített a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti terepmunkálataiba. 1983-tól a szentesi Koszta Múzeum mérnök-muzeológusként alkalmazta. LABÁDI 2007, 254.  
Az adattári jelentések a feltáró munkát segítő dokumentumok, nem a nyilvánosság számára készülnek. Az ásató joga még nem bizonyított feltevéseket, becsült adatokat, ötleteket is munkanaplójában leírni; ezek közzététele azonban csak a különösen vitás kérdésekben, ritkán indokolt. Fenntartva ezt a véleményemet, a lelőhellyel kapcsolatos bizonytalanság érzékeltetésére most mégis idézek B. Nagy Katalin naplójából: „… Az eddigi feltárások (1966-69) és az általunk feltárt részek egymáshoz képest hol vannak? – a kérdésre nehéz válaszolni. A homokbánya északkeleti oldalfalában jelentkező két egykori (1966-os leletmentés?) kutató szelvény végének jelentkezése egy lófog (?) alapján arra gondolunk, hogy azt a 3 m széles szelvénysort találtuk meg, melyekben a 92. 46. 51. 65 stb és a 49. lovassír is volt. Ezt feltételezve a temető délkeleti széléhez tartozó sírokat bolygatták meg a föld- és homokkitermelő munkálatok.” A hivatkozott sírok a temetőnek nem a szélén voltak, hanem a közepén és a keleti oldalán és nem is egy szelvényben. A gepida temető „azonosítása” a nagy beruházások előtt azt jelentette, hogy a lelőhely, az esetleg a földben maradt, feltáratlan sírokkal együtt 1980 nyarára teljesen elpusztult; tehát a várható feltárások során nem kell vele számolni. Egyébként a 49. sírról, Lőrinczy Gábor meggyőző érvei után a helyszíni fotó segítségével, bebizonyosodott, hogy ember és részleges szarvasmarha temetkezés lehetett. Így a lófog (?) az „azonosítás” szempontjából irreleváns. Ld. 60. lábjegyzetet!         

[29] Rózsa Gábor levele B. Nagy Katalinhoz 1980 június 16-án. TJM, Adattár, a 132-2000. sz. anyagban. „Szeged, június 16… szeretnék egy kis térképecskét készíteni a bányáról és környékéről, hogy legalább még egy „Bóna-sarkot” ki tudjak majd tűzni és ezzel a jelenlegi – erősen extrapolált – feltételezésünket megerősíthetjük.” E mondathoz kommentárként annyit: sapienti sat.

[30] Masek Zsófia georeferálta a déli homokbánya és az 1966-1969-es gepida temető északi szélét és megállapította, hogy a bánya és a temető északi széle egybeesik. MASEK 2022, 54-55, 10. kép. A georeferálás részleteit a szerző, sajnálatos módon, nem ismerteti. 

[31] MASEK 2018, 419-421.

[32] MASEK 2022, 54-55, 10. kép. A Masek Zsófia által közölt színes műholdfelvételen  B. Nagy Katalin 1980-as leletmentésének helyszínén csak az „azonosítási pontok” vannak feliratozva, melyeket az eredeti felmérésre „B. Nagy Katalintól kapott instrukció alapján” a földmérő mérnök, Rózsa Gábor jelölt be.

[33] Ugyanilyen elbírálás alá esik a Párducz Mihály által 1938 augusztusában feltárt öt gepida sír (Masek, 9. lelőhely), melyek Kovács Jenőné és Korek József emlékezete szerint a Kovács-birtok keleti oldalán, közvetlenül a kishomoki II. dűlőút melletti akácerdő közelében, a „nagy” temetőtől jelentős távolságra találtak (1. kép 3). Ez a távolság lehetett 100 vagy akár 500 m. is, de keleti irányban itt sem került elő a gepida temető folytatása.  Két temetőről beszélni nem „mindenképpen túlzás” (idézet: MASEK 2022, 48), hanem a megismert adatok alapján levonható következtetés, mely szerint Kishomokon a gepida korszakban több, kisebb-nagyobb sírcsoport létezett.

[34] Ld. Ásatások a gepida temető lelőhelyének közelében a 2000-es évek első évtizedében c. részt!

[35] BÓNA – NAGY 2002, 41.

[36] BÓNA – NAGY 2002, 76, 155, 78. lábjegyzet. A síregyüttes Taf. 27: 106.

[37] B. NAGY 1981, 54. 99. sz. Hódmezővásárhely, Kishomok, Lenin TSz központja. „1980 júliusában a Tornyai János Múzeum ajándékként vaskardot, lándzsát, ollót, bronzcsatot, edénytöredékeket kapott, melyek a fenti temetőből kerültek elő.”

[38] B. Nagy Katalin 1980-as leletmentési jelentésére jóval később, 2000 szeptemberében, Tóth Katalin segítségével találtam rá a TJM Adattárában. A feldúlt sír leletanyagát már akkor sem sikerült a raktárban fellelni. BÓNA – NAGY 2002, 15, 78. jegyzet.

[39] A 107. sír vaskés- és csontfésű töredéke, minden adat nélkül 1980 július 14-én került Szegedre, a MFM-ba (valószínűleg aznap a kishomoki leletmentés helyszínére látogató Rózsa Gábortól). BÓNA– NAGY 2002, 76 (a táblahivatkozás téves, a helyes szám: Taf. 27), 155, 75. jegyzet. 

[40] http://dka.oszk.hu/htm/allando/copyright.htm (2023-02-12) – Plohn József (1869-1944) felvétele.

[41] BÓNA– NAGY 2002, 155, 78. j.

[42] BONDÁR – KOREK 1995.

[43] https://mandadb.hu/tetel/339352/Tornyai_Janos_Muzeum_Regeszeti_Fototar.  (2023-08-22)  Csányi Viktor elküldte számomra Gazdapusztai 1968-as ásatásának beszkennelt fotóanyagát. (TJM Fotótár, 5035-5100 LTSz).

[44] https://mandadb.hu/tart/kereses?HNDTYPE=SEARCH&name=doc&page=3&fld_sort=score_insdt (2023-08-22) TJM Fotótár, RF 5270-5271 ltsz.  A leletek hiányában meghatározhatatlan korú, feldúlt sír fotója: 5. kép 6, (RF 5276 ltsz). Az 1980-as kishomoki fotók közé sorolva – téves meghatározással, – két gepida sír fényképe is szerepel a Bóna – Nagy 1966-1969-es ásatásból: a 97. és a 98. síré, melyeket Égető János készített, Ltsz: TJM Fotótár, 2445-2448.

[45] GAZDAPUSZTAI 1966/67, 43.

[46] MASEK 2022, 43-46.

[47] LŐRINCZY–VARGA 2022, 7-8. 

[48] A kishomoki avar lelőhelyek neve ekkor Kopáncs-homokbánya: TÓTH 2009, 200-201. A 2008-2009-es feltárások jelentései Hódmezővásárhely-Kopáncs II.  HERENDI 2010, 225 és Kopáncs III. BÁCSMEGI – BÓKA 2010, 59; BÁCSMEGI 2010, 226 lelőhelynevekkel jelentek meg. A KÖSZ nyilvántartásában a két ásatás dokumentációja Hódmezővásárhely-Nagysziget II-III néven található, nyilvántartási számuk: 55517, 55520.

[49] Lőrinczy Gábor, Herendi Orsolya és Bácsmegi Gábor publikálatlan helyszínrajzai. Az ásatóknak és Lőrinczy Gábornak külön is megköszönöm a két térkép közlési engedélyét.

[50] HERENDI 2010, 225; HERENDI 2012, 351-362.

[51] BÁCSMEGI 2010, 226-227.

[52] Az egyetlen gepida sírról nincs közzétéve információ. Említi LŐRINCZY–VARGA 2022, 7. Ld. fentebb. 

[53] LŐRINCZY–VARGA 2022, 20-22. A tanulmány szerint az avar lelőhelyek 1000×650×500×800 méteres területen zsúfolódtak. A szerzőknek a lelőhelyszámozásban is (két 6. számú lelőhely, betűjel megkülönböztetés nélkül) kifejeződő dilemmája a tanulmányban kissé bizonytalanul, kérdésként van megfogalmazva: a gepida temető publikációjának szerzői miért tekintik a gepida és a koraavar temetőt azonos lelőhelynek?  Mint a szövegből kitűnik, sorrendben az első 6. számú lelőhely a kishomoki gepida temető avar sírjait jelzi (Móra, Kishomok ’A’), a második 6. szám pedig az Ániszfeld-föld avar sírjait. Utóbbiak pontos lelőhelye azonban nem ismert, így az Ániszfeld-föld bármelyik részéről előkerülhettek.

[54] KISS 2010, 124-125; KISS 2015, 235-237.

[55] LŐRINCZY– VARGA 2022, 26.

[56] BÓNA–NAGY 2002, 43-44; 106-108, Abb. 51, 1-2; NAGY 2004, 149-150.

[57] VIDA 2018, 537-553.

[58] NAGY 2004, 168-169.

[59] LŐRINCZY–VARGA 2022, 22-23.

[60] Az állkapocsról Alice Mathea Choyke írásbeli véleményt küldött (2023 július 30).

[61] BODNÁR 1928, 154-155, 170-172.

[62] SZENTI 1979,188

[63] SZENTI 1979, 189-190.

[64] BODNÁR 1983, 233. Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajzi viszonyai. Összeállította: Dr. Bodnár Béla; BÓNA – NAGY 2002, 35, Abb. 13.

[65] Első katonai felmérés (1782-1785) térképe. https://www.arcanum.com/hu/maps/  (2023.01.23) 

[66] A Második katonai felmérés „Hold Mező Vásárhely” délnyugati határa:
https://maps.arcanum.com/hu/synchron/secondsurvey hungary/?bbox=2254782.707250401%2C5842239.754449264%2C2261318.073168784%2C5846845.085403445&layers=5 (2023-01-23).
A Második katonai felmérésen a magasságokat bécsi ölben adták meg (http//:shrek.unideb.hu ~fejpabt.de/katonaifelmeres.htm) (2023-04-12) Egy bécsi öl = 1,896 m. A 18. századi átlagmagasság  Kishomokon és Kopáncson minden bizonnyal jóval meghaladta a mai felszín 77 m.-es átlagát. A Második katonai felmérés adatát átszámítva a Csutora/Szamár-halom a 18-19. században 91,10 m. magasságú lehetett.

[67] Az Olasz tanyánál feltárt avar kori épületekről és kútról: HERTELENDI-PETŐ 2015.

[68] Szeremlei a Nagyszigeten, a Szamár-halom közelében tudott Csutora-halomról: SZEREMLEI 1900, 132. Bodnár Béla két helyről gyűjtött Csutora-halom nevet. Az egyiket a kopáncsi V. dűlő mellett, a Csutora-ér partján, a másikat a Barci-réten. BODNÁR 1983, 43. A Közép-Tisza-vidék halmainak összefoglalója, Bede Ádám, a Csutora-halom Bodnár-féle lokalizációját elfogadja a kopáncsi V. dűlőre, azzal a megjegyzéssel, hogy a 2007-es felmérésnél a halom már nem létezett. BEDE 2023, 56, 156 (HMV 074).  A koordinátákkal a Csutora-halomra megadott hely a Sun City Szabadidő központ délkeleti sarkánál, az egyik bányató területére esik.  A gepida temető lelőhelyének elnevezését illetően magam továbbra is Móra Ferenc adatközlését tekintem érvényesnek. A Móra által feljegyzett lelőhelynév név arról tanúskodik, hogy az 1920-as években Kovács Jenő és a kishomoki helyi lakosok úgy tudták, hogy az új szegedi út mellett, a II. és a III. dűlő északi szakaszánál magasodó két halom közül az egyiket Csutora-halomnak hívják. Ez a két halom az 1970-es évek elején még állt.

[69] Az 1882-es térkép első publikációja NOVÁK 2015, 150.

[70] A Második katonai felmérés térképeinek jelentőségéről a tájtörténeti, tájértékelési kutatás szempontjából:  SZALONTAI 2022, 87.

[71] A csutora szó másik jelentése – fából készült kulacs. Ilyen értelemben főként a Dunántúlon, Tolna és Somogy megyében használták. A fakulacs bonyolult készítéséhez speciális műhelyre és szerszámokra volt szükség. TAKÁCS 1956, 162-167. A szó Hódmezővásárhely környékén kulacsra, tudomásom szerint, nem volt használatos, annál inkább a hosszú szárú pipára. A pipázás, a pipadohány keverés a parasztemberek kedvenc időtöltése és szenvedélye volt. A fából vagy agyagból készült hosszabb-rövidebb pipaszárakat a „csutorások”gyártották. https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-635.html (2023-08-23). A domb könnyen érthető és megjegyezhető neve csak a II. világháború után merült feledésbe. Szenti Tibor a Csutora-halmot a kopáncsi halmok között sorolja fel. Szenti térképén a kishomoki I. dűlő mellett, a csendőr laktanyától északra a Szamár-halom van megnevezve, Kovács Jenő tanyájától/a Lenin TSz központjától keletre. SZENTI 1979,  141, 188, XIX. tábla. Megjegyzendő, hogy Szenti Tibor könyvének írásakor Magyarország történelmi térképei még nem voltak hozzáférhetők.

[72] LŐRINCZY  – VARGA 2022, 10, 1. kép, 6, 9. lelőhely.

[73] Ld. a Második katonai felmérés grafikai jeleinek ismertetőjét, JANKÓ 2001, 114. A még meg nem épült vasútvonalakat, utakat utólag vitték fel a térképre; így járhattak el az 1870-ben megnyitott Hódmezővásárhely-Szeged közti vasútvonal esetében is. 

[74] A Második katonai felmérés georeferátumai a valós helyzettől általában 150-200 m-es eltérést jeleznek: TIMÁR et al. 2009, 41. A kishomoki pipa alakú dombsor töredékének távolsága a kishomoki vasúti megállóhelytől a Harmadik katonai felmérésen pontosan megegyezik a Második felmérésről leolvashatóval, ami arra mutat, hogy a dombsort korábban nagy pontossággal sikerült rögzíteni.   A halom és a mellette lévő, ívelt végekkel rendelkező domb-sáncsor együttes, tudomásom szerint, párhuzam nélküli. A Csutora név és a felszíni forma összefüggésére szintén nem találtam példát, de a lehetőséget nem szabad elvetni, hiszen a név jellemezheti a halom hajdani környezetét. Bede Ádám figyelmeztet arra, hogy egyetlen halomnak több neve is lehet. Minél régebbi, minél több hagyomány, elbeszélés fűződik hozzá, annál több néven ismerik. A nevek korszakonként cserélődhetnek is. Nem érdektelen éppen ezért, és a halomsor formájára utalhat, hogy a kishomoki Csutora-halom neve a 18. századtól változatlanul fennmaradt. A Tisza-vidéki halmok névadásának típusairól: BEDE 2016. A Gyúló-ér meredek északi és keleti partjáról: BODNÁR  1928,184.

[75] Szakál-, Szakáll-, Szakál-tanya halma néven több halmot lehet találni: a Régi Szegedi út középső szakasza mellett BEDE 2023,41 – HMV 057; a 47-es úttól délre, a SunCity strand egyik tavának helyén BEDE 2023, 45– HMV 071.

[76] BODNÁR 1928, 34.

[77] BODNÁR 1983, 580. sz. 894. sz. Vízrajzi rekonstrukció: BODNÁR 1983, 232.

[78] Habsburg Birodalom (1869-1887) Harmadik katonai felmérés:
https://maps.arcanum.com/hu/map/thirdsurvey75000/?layers=43&bbox=2247640.9384971946%2C5833893.467430348%2C2286356.2933236365%2C5847078.854809541 (2023-09-04). SZENTI 1979, 230.

[79] MASEK 2022, 52.

[80] BÓNA – NAGY 2002, 90-91; NAGY 2004, 140-141.

[81] Neritan Ceka: Qyteti ilir pranё Selcёs sё Posthme. Tirana  1985. Az illír királysírok ásatójának, Neritan Cekának a publikációjához nem jutottam hozzá. Eva Kushkova ismertetője a királysírokról: http://lakeohrid.blogspot.com/2018/07/varret-ilire-te-selces-nje-pasuri-e.html (2024.03.20).

[82] NEPRAVISHTA et al. 2022, 64-65, Fig. 11-12.