Dukay Igor: Néhány újabb gondolat az Éger-patak ökológikus mederrendezésével kapcsolatban

Előszó

Május 29-én a Patakvédők által felkért szakértő, Dukay Igor természetvédelmi mérnök MSc is patakbejárást tartott újra a pécsi Éger-pataknál. Majd tapasztalatait a Mindenki Pécsért Egyesület, Séta a Mecsekért Civil Összefogás és Pécs Most Egyesület által szervezett Zöld fórumon adta elő.

***

2024. május 29-én, a Hotel Laterumban tartott találkozó előtt jártuk be ismét az Éger-patak egy-két kritikus szakaszát, azért, hogy a korábbi javaslatokat kiegészítve segítsük a patakkal kapcsolatos döntéshozatalt. (Lásd még a patakvédők érveit, elképzeléseit és vitáját az önkormányzat koncepciójával)

A bejárás főbb tapasztalatai:

A patak Hetesi köz utcai híd feletti szakaszán (Pelikán dűlőnél) nem, vagy alig volt víz: Csak kisebb tócsák és nedves mederfenék volt látható a kisebb mélyedésekben. A jelenség valószínű okai:

1. A patak kisvízi (alaphozama) korábban is csekély lehetett, de a klímaváltozással összefüggésben megnövekedő aszályhajlam miatt ennek valószínűsége még inkább nő. (A közelmúltban éppen egy pécsi egyetemi kutató tartott arról előadást, hogy a mecseki és más hazai, európai vízfolyások kiszáradása egyre gyorsabban és hosszabb időszakra következik be, 2012. óta. Kapcsolódó linkek: https://www.ttk.pte.hu/karunkrol/intezetek/biologiai-intezet/tanszekek/hidrobiologiai-tanszek/dryver/ , https://www.dryver.eu/)
2. A mederanyag durva szemű, törmelékes, mely növeli annak lehetőségét, hogy a kövek, kavicsok (és építési törmelék) közötti hézagokban, a csekély alaphozam elnyelődjön. (Nem egyedi eset ez, de a gyakorisága nő. Az élővilág így vagy úgy tud ehhez alkalmazkodni. Az Éger-patak mentén is élnek még vízhez, ill. vízparti növényzethez kötődő állatok, köztük védett fajok is.)
   
   

   

   

3. A patakon feljebb lévő tározó a kisvízi hozamot teljesen/nagy mértékben visszatartja, nem engedi tovább. Hogy az árvízi hozamok csillapításában – mely társadalmi szempontból legfontosabb funkciója – van-e valódi szerepe, nagy kérdés: Azonban könnyű belátni, hogy egy tele lévő tározómederben árvízi hozam nem tud tározódni, az csak átrohan rajta. (Próbáljunk csak meg egy tele pohár vízbe még vizet tölteni! Nem fog menni. Ha a poharat kiöntjük, vagy a vizet megisszuk, akkor válik újra képessé víz befogadására.)
4. A patakok medrében lévő víz nem csak a patak „felső” forrásaiból származik, hanem oldalirányú beszivárgásból is (hiszen a meder a környező területek, mélységétől függően, megcsapolja).

A fenti okokból összességében az látszik, hogy a patak árvízi helyzetén a tározó egyáltalán nem segít, a patak kisvízi hozamait azonban teljes egészében elvonja. Az árvízkárok mérséklésére műszaki létesítmény már megépült, de látványtónak használják, árvízi tározó helyett.

A bejárás során azt is láttuk, hogy a meder mély és széles, de valóban vannak, ún. magassághiányos partszakaszok, az az olyan szakaszok, ahol a terepre, kertekbe az árvíz ki tud folyni. Azt is láttuk, hogy ezeken a szakaszokon több esetben (vélhetően nem legálisan) töltéseket, gátakat létesítettek.

Ha a problémás helyszínek évtizedek óta ismertek, jól lokalizáltak, miért van szükség hosszú szakaszok teljes átépítésére? A természetnek és a társadalomnak is úgy a jobb, ha a beavatkozások kiterjedése kisebb, bekerülési költsége alacsonyabb.

Kérdés az is, hogy ha a tározó tó valóban árvíztározóként működne, akkor a magassághiányos szakaszok hossza és magassága mennyivel csökkenne? Ha teljesen, akkor nincs szükség a magassághiányos szakaszok lokális átalakítására sem.

A meder burkolásának szükségességét vizsgálva, szintén látszott, hogy a szükségszerűen meredek, ásott oldalrézsűk erodálódnak, leginkább ott, ahol nem védi őket semmi, még növényzet sem. Az erózióra elsősorban hajlamos partszakaszok közismerten a külső ívek, ezért azok megkeresését és műszaki, mérnökbiológiai védelmét kell és lehet szorgalmazni.

Több helyen láttunk „home made”-partvédelmi megoldásokat, ami azt bizonyítja, hogy ezek a helyszínek ismertek, a lakosság, esetenként az önkormányzat már tett erőfeszítéseket a problémák lokális megszüntetésére. Ezek a megoldások azonban kőből, betonból, műanyaglemezből készültek, melyek helyett már évtizedek óta léteznek természetes és természetes anyagú megoldások, mint pl. az élő fa, a farönkből álló rönkművek (a rénó-matrac és gabion-kas nem ilyen). Fontos lenne ezek alkalmazása, hiszen olcsóbbak, szebbek, élőbbek, kisebb beavatkozásokat igényelnek a meder mentén lévő ingatlanokban is.

A mederanyaggal kapcsolatosan még egy szempontot érdemes vizsgálni. A korábban leírt hordalékméret nem csak arra hajlamosít, hogy a patak alaphozamát „elnyelje”, de azt is jelzi, hogy a meder esése nagy, a nagyvízi hozamok levonulása gyors (és azt is jelzi, hogy a lakossági építési törmelék „hajlamos” a mederben „kikötni”.) A nagy szemcseméret szükségszerű velejárója a kiegyenesített és kimélyített patakmedreknek, melyekben hordalék káros mértékű lerakódása a nagyvízi hozamok „kotró” hatása miatt gyakran csekély.

Nem tartom kizártnak, hogy vannak hordalék lerakódására hajlamos szakaszok … mi mindössze egyet láttunk több száz méteren: A Hetesi köz híd körül sor került kotrásra, de pl. az árvíz levonulása szempontjából többszörösen is kritikus híd alatti szelvény nem lett kitisztítva. (Lásd az alábbi ábrát!)

Annak érdekében, hogy az olyan benőtt, „körbelakott” patakszakaszokon ne kelljen kotrógéppel végig menni, az egyetlen megoldás hordalékfogó létesítése, olyan helyen, amit egy markológép és egy teherautó meg tud közelíteni a hordalék eltávolítása során. Ezt a helye(ke)t javaslom elsősorban megkeresni. Nem kell betonból sem megépíteni a hordalékcsapdát, egy kiszélesített, kimélyített szakasz is megfelel a célra, amelynek a kiterjedése ismert a kotrást végző számára is.

Nemcsak a társadalomnak olcsóbb és könnyebb, de élővilágnak is az a jobb, ha minél kevesebb helyen van (lehetőleg sehol nincs) zavarva az élőhelye.

A meder vegetációját illetően még fontos, hogy csak ott és csak úgy kellene hozzányúlni, hogy a meder eróziója ellen védő növényzet ne sérüljön. A sűrű bozótos jellegű, nagyvízi lefolyás szempontjából sűrű, pl. szedres állományokat ki lehet ritkítani. A rézsű felső részén a fának, cserjének már nincs érdemi lefolyáslassító hatása, de olyan előnyös árnyaló hatása van, mely a fényigényes „gazokat” távoltartja a meder belső részeitől. Ezért ahol szüksége és lehetséges, a rézsűbe fa telepítését, ill. az esetlegesen már magától megtelepedett, árnyat adót fák védelmét tartom fontos, természetalapú megoldásnak.

Hogy milyen fa való az Éger-patak partjára? A válasz túl könnyű: az enyves éger (Alnus glutinosa). Az alábbi fotón a szentendrei Bükkös-patak kertvárosi, régen hasonlóképpen szabályozott medrét kísérő, árnyat adó, öreg égeres látható.