Kiss Mária Magdolna: A népvándorlás és a nagybirodalmi politika

 Részletek Kiss Magdolna: Gót vezéregyéniségek a késő Római Birodalomban (Getica-kutatások), Pécs 2007. c. könyvéből

Összefoglalóan elmondható, hogy Iordanes a foederati kifejezést minden esetben, mint katonai terminust használja, hangsúlyozva a szerződésekben rögzített katonaállítási kötelezettséget. Ezért ezeknél a szöveghelyeknél a gótoknak csak a fegyverforgató rétegével foglalkozik, holott a 376-ban lezajlott betelepülés során civilek: nők, gyermekek, öregek is érkeztek a katonaköteles férfiakkal együtt. Nem véletlen tehát az ellentmondás Iordanes és más források között ezeknek az eseményeknek az előadásában, mert a Krónikák, a Panegyrikus-szerzők, vagy Orosius „universa gens Gothorum”, tehát a nép egészéről beszélnek.1

Ezenkívül Iordanes más-más időben és eltérő szerződés alapján létrejött, ezért egymástól különböző katonai egységeket egyformán a foederati szóval illet. Ez utóbbi megállapításra az lehet a magyarázat, hogy a szerző, a kifejezés 6. századi jelentéséből indult ki az „... usque ad praesens in re publica nominatur, id est foederati” megfogalmazás szerint. Addigra pedig a kérdéses szó jelentésváltozáson ment keresztül.

Már Honorius idején egyrészt ezzel jelölték a vegyes etnikumú csapatokat, akik római parancsnokság alatt álltak és a római hadsereghez tartoztak. Másrészt így nevezték a socii-t, tehát az egyszerű zsoldoscsapatokat és a magán testőrséget a bucellarii-t szintén.2 Sőt a 6. században a foederati a római csapatokra is vonatkoztatva, elveszítette eredeti, a rómaiakat kizáró jelentését.3

Miért használt Iordanes ilyen többértelmű, a saját korára jelentésváltozáson átment kifejezést?

A magyarázat mindenképpen a mű keletkezésével függ össze. A Getica-t 551 körül írta, amikor a bizánci udvar és a Nyugat római Birodalom területén megalakult gót utódkirályságok között harcok folytak terjeszkedés, valamint Birodalomalapítás igénye miatt. Az eddigi kutatás körülbelül egyetért abban, hogy Iordanes a nagy Római Birodalom visszaállítását sugallta kortársainak, ami a gótok és a rómaiak összefogásával jöhet létre.4

Ezt a paradox elképzelést többször hangoztatja a szerző a Geticában. Például a nyugati gót Alarich, királlyá választása után hangzatos programbeszédet tart népe előtt a független? gót királyság? megteremtéséről, majd ennek ellentmondó üzenetet küld Honoriusnak, amelyben a gót és római nép együttélését hirdeti.5

A vandálok által elfoglalt Africa visszaszerzésének leírásánál szintén a Renovatio Imperii gondolatát fogalmazta meg Iordanes.6

 „sic Africa … centesimo fere anno a Vandalico iugo erepta in libertate revocata est regni Romani...7

 Africa provincia szabadságát tehát nem a Rómától való elszakadásban, hanem éppen a Birodalomba való betagozódással látja megvalósíthatónak.

 


1 Lásd pl. Marcell. Chron. Min. II p. 61, 382, 2, Consul. Constant. Chron. Min. I. p. 243, 382,2, Paneg. 12(2),22,3(a389), Oros. hist. 7, 34, 7; vö.: Mirković 1993. 430–431. A kutatást az is régóta foglalkoztatta, hogy ezek a hozzátartozók milyen joggal telepedhettek le a birodalomban. Raimund Schulz (1993. 74.) összefoglalván az eddigi nézeteket, a következő megoldást találta erre: „Der Status derjenigen Goten von 382, die nicht in die...militärischen Abteilungen eintraten, kann deshalb rechtlich nicht anders definiert werden, als der einer auf Vertragsbasis politisch und völkerrechtlich autonomen Gemeinschaft (liber populus).”

2 Bury 1958. 42–43; Demandt 1989. 268; Schulz 1993. 161. 16. j.

3 Demandt 1989. 268, 271; Wolfram 1990. 20.

4 Lásd. Várady 1976. 442–; Maenchen-Helfen 1978. 12–13, és Kiss-Lengvári 1994. Lengvári tanulmánya a szerző életéről 203–205. bibliográfiával a Iordanes-kutatásról., újabban Horváth 2002.

5 Get. 147., 152., lásd a magyarázatot később az Alarich fejezetnél (V. 2.).

6 Stallknecht 1969. 21: „Die Vandalen waren 435 als Foederaten in Afrika angesiedelt worden. Nach der Besetzung von Karthago betrachtete Geiserich dann sein Land als unabhängig.” Africa-t először 551-ben sikerült Iustinianusnak visszahódítania. Demandt 1989. 205.

7 Get. 172.

 

Iordanes a kérdéses foederatit meghatározott írói céllal, sajátos jelentéssel használta. Ezért olvasható nála ott is, ahol értelmetlen, vagy ott is, ahol hibás.1 Ezzel a meglehetősen tág jelentésű foederati terminus-szal tudta ugyanis az elképzelését, a gótok és a rómaiak katonai összefogását és együttműködését a legjobban megvilágítani.

A Iordanes szövegben használt, homályos tartalmú foederati kifejezés tehát csak a gótok fegyverforgató rétegére vonatkozik, akik a szolgálatukért évjáradékot, valamint évente ajándékot („consueta dona”) kaptak2

A családtagjaikkal viszont a római vezetés hasonlóan bánt, mint korábban a szintén hozzátartozóikkal együtt menekülő Arcaragantes-szel, vagy az „arcátlanul”, azaz engedély nélkül, miként Alatheusék és ugyanúgy családostul római földön letelepedett salius frankokkal.3

A bánásmód azonban csak hasonló volt, de nem azonos. A gótok számszerűleg többen lépték át a határt, mint az előbb említett törzsek, pánikszerű megjelenésük pedig azt eredményezte, hogy a rómaiak elveszítették fölöttük az ellenőrzést, ezért egy kompromisszumos megoldást kellett a birodalmi vezetésnek kitalálnia, olyat ami mindkét félnek megfelelő.

A szerződéskötés végső soron Gratianus, illetve Theodosius jó politikai érzékét tükrözi, akik kihasználták a gótok nehézségeit, és az egyezményekkel viszonylagos békét teremtettek az említett vidékeken, és a fő céljukat: az újoncokat elérték. Az szerződésnél azonban mind a rómaiaknak, mind a gótoknak engedniük kellett. Iordanes4 megemlíti, hogy a barbárok 376-ban, a Birodalomba történt betelepedésük után igen hamar úgy viselkedtek a földek régi birtokosaival, mint polgárok és urak, tehát mint a megszerzett római földek jogos tulajdonosai, ami lehetetlenné tette, hogy a rómaiak velük szemben is változatlanul alkalmazzák az eddig megfigyelt politikát. Viszont a hadrianopolisi csata előtt elért sikereikhez képest a barbárok is kénytelenek voltak engedményeket tenni 382-ben.5

Ugyanakkor az a tény, hogy a gótokat nem a deditio intézményének alkalmazásával telepítették le, hanem szerződést kötöttek velük, nem tekinthető a római külpolitika vízválasztó vonalának, már csak azért sem, mert R. Schulz legutóbb meggyőzően bemutatta, hogy a deditio – bár a szerződéskötések feltételének tekintették –, a 4. századra inkább szimbolikus cselekménnyé vált, és elveszítette tényleges jogerejét.6

Sőt még az az újszerűnek látszó bánásmód a rómaiak részéről, hogy a gótok nem lettek rögtön szétosztva a provinciák területén, hanem egy nagyobb csoportban telepedhettek le, viszonylagos függetlenséget élvezve, sem új a római külpolitikában. Több esetben hallunk olyan idegen törzsekről, akik a római területen bizonyos értelemben autonóm módon éltek.

Ezek például a Marcus Aureliushoz átállt cotinusok és naristák, egy markomann csoport saját vezérrel Gallienus idején, továbbá a már többször említett frank salius és a chamavus törzs Toxiandria környékén. A cotinusok és naristák hamarosan római polgárok lettek, a markomannok Gallienus utódja alatt elveszítették kedvezményüket, és mint milites limitanei szolgáltak a hadseregben.7

A salius frankok helyzete több szempontból hasonlít a nyugat gótok, illetve Alatheus és Safrac népének esetéhez. 1. Már előzetesen elfoglalt területen telepedhettek le (a saliusok kétséget kizáróan a deditiot követően), 2. törzsi szerkezetüket a rómaiak lényegében érintetlenül hagyták, 3. csupán a császár hatalmának elismerésére és a határ védelmére kötelezték őket.8

Miként erről ugyancsak volt szó, II Constantius idején Dél Pannoniában egy jól körülhatárolható területen frank katonai parancsnokság alatt nagy számú barbárt telepítettek le. A leletek között azonban megfigyelhető a római és a barbár viseletek keveredése, amiből a rómaiakkal való együttélésre, bizonyos mértékű asszimilációra lehet következtetni.9

Az eddig említett példák jól mutatják a római külpolitikában érvényesülő tendenciát, amely a betelepített idegenek különállását lehetőség szerint igyekszik megszüntetni. A gótok esetében szintén kérdéses, hogy meddig tudták megőrizni az egyezményben rögzített kivételes helyzetüket (adómentesség, bizonyos autonómia).

Több körülmény bizonyítja, hogy a 380-ban és 82-ben megkötött szerződések a pillanatnyi helyzethez igazodtak.

 

  1. Themistios, Valens császár tanácsadója nem hagy kétséget afelől, hogy a rómaiak ezt a szerződést átmeneti megoldásnak gondolták, és nem adták fel azt a reményt, hogy a gótoktól hamarosan adót szedhetnek, tehát az általuk elfoglalt terület újból római provincia lesz.10

  2. De maguk a gótok sem lehettek mindennel megelégedve. A legnagyobb gondjuk abból adódott, hogy a hunok újabb előrenyomulásával szemben a római határ sem jelentett igazi védelmet. Ennek az elégedetlenségnek a következménye volt, hogy 391-ben az Alarich vezette moesiai gótokat sikerült a trónkövetelő Maximusnak Theodosius ellen hangolni, és a 382-ben megkötött szerződés megtörésére rábírni. Maximus veresége, majd a keleti Birodalom és a gótok fegyveres összecsapása 392-ben, jobb híján újabb szerződés kötésével záródott, ami valószínűleg a 382-es egyezmény felújítása lehetett.11 Ez a szerződéses állapot 395-ig tartott, és mint kompromisszum a maga idejében megfelelő megoldásnak tűnt, különösen addig, amíg Theodosius személyében erős kezű uralkodó irányította a birodalmat.12

  3. Halála után a gyenge és a területek megosztásával bajlódó utódok számára a szerződés már csak kellemetlen örökséget jelentett. Iordanes így ír az eseményekről:

Ezután azonban Theodosius, aki kedvelte a békét és a gót népet eltávozott az élők sorából, a fényűzően élő fiai pedig kezdték semmibe venni a két államrész ügyeit, és az auxiliarisaiktól, azaz a gótoktól megvonták a szokásos ajándékokat”.13

A pénzjuttatások leállítása tulajdonképpen az egyezmény egyik részét érintette és az itt rögzített foederati statust szüntette meg, ami a szerződésszegést jelentett, de most római részről.

  1. A 380-ban és 382-ben megkötött, két szerződés a 4. század folyamán nem jelentett további gyakorlatot. Mihelyt a Birodalom megerősödött, 386-ban már Theodosius a hagyományos módon telepítette le a legyőzött keleti gótokat Phrygiában, illetve hasonlóan járt el 392-ben Stilicho egy csoport nyugati góttal Thraciában.14



 

1 Get. 165 „...foederatos Gothos Romanosque...“, a szó itteni hibás használatáról lásd Várady 1976. 456–57.

 

2 Get. 146., vö.: Schulz 1993. 78.

 

3 Lásd a dolgozat II. fejezetét

 

4 Get. 137.

 

5 Vö.: Schulz 1993.71.; Vörös A. 1994. 215–216.

 

6 Schulz 1993. 146–147. A gótokkal is a deditio „szertartása” után kötötték meg a szerződést. U.ő.178.

 

7 Aurelius Victor Epit. 33.1.; Caes. 33. 6.; Historia Augusta Gall. 21. 3.; Trig. tyr. 3. 4.; Notitia Dignitatum occ. XXXIV. 24., Amm. Marc. 17. 3–4. Vö.: Stallknecht 1969. 23–24.; továbbá Mirković 1993. 433., Barceló 1981. 149, 135–136.

 

8 A frankok, mint dediticii lakhattak a birodalom területén lásd Barceló 1981. 149., 136. Lásd továbbá Schulz 1993. 176. „einseitiger Allianzvertrag mit Ansiedlungsbestimmungen nach Dedition.” -ról ír. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a szintén engedély nélkül római földön letelepedett chamavus frankokat újra az eredeti, a Rajnán túli lakhelyükre űzte vissza Iulianus császár. Nyilván őket túl veszélyesnek ítélte, minthogy egy részük, eltérően a saliusoktól, erős ellenállást tanúsított a rómaiakkal szemben. Amm. Marc. 27. 8,5. Vö.: Barceló 1981. 137–38.

 

9 Barkóczi. 1995. 94. „...ihre Siedlungen waren geschlossene Militärische Objekte,...”

 

10 Schulz 1993.74. 118. jegyzet „...läßt auch Them. (or.XVI,211 d) keinen Zweifel daran, daß die Verträge von 382 Übergangslösungen waren, wenn er schreibt, daß die Goten in Zukunft Steuern zahlen werden. Dies bedeutet doch nichts anderes, als man hoffte, die zur Ansiedlung freigegebene Grenzdistrikte bald wieder als Provinzen dem Reich auch faktisch einverleiben zu können.” Vö.: Wirth 1991. 845.

 

11 Schulz 1993. 67., vö.: Wolfram 1990. 144. Erről a témáról lásd még az Alarich fejezetnél.

 

12 Lásd: „...Gothus ut sensit, pertimuit.”; Get. 139. „....deus, inquit, sine dubio terrenus est imperator et quisquis adversus eum manu moverit, ipse sui sanguinis reus existit.” Get.143–144. „Theodosius amator... Gothorum...” Get.146. kifejezéseket Iordanes munkájában másutt, amely jól mutatja azt a tiszteletet, amit Theodosius a gótok körében kivívott magában.

 

13 Get. 146. Kiss M. 2002. 146. Itt a „szokásos ajándék” kifejezéssel Iordanes két dolgot vont össze. Egyrészt az eredetileg a limes-katonaság naturális juttatásáról, a későbbi annonae foederaticae-ról van szó, amelyet a birodalom területén állomásozó zárt barbár egységek a szövetségi szerződés alapján, így a 382-es egyezmény szerint a gótok is kaptak, másrészt azokról a rendkívüli ajándékokról, amelyet Theodosius haláláig juttattak a barbároknak. Lásd Schulz 1993. 68. 80. j.–70.

 

14 de Ste Croix 1981. 515– lásd a forrásokat, Vö.: Demandt 1989. 127.; Mirković 1993. 434.

 

Források

Ambrosius Epist.: Ambrosius: Epistolae. Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum. 82. ed. O. Faller. 1968.

Ammianus Marcellinus, Róma története. Ford. Szepesy Gy., Jegyz. és Utószó: Adamik T. Budapest, 1993.

Aur. Vict.: Aurelius Victor: De caesaribus. Teubner Kiadó, Lipcse, 1961.; magyarul: Ércnél maradóbb...A görög és római történelem forrásai. Történelem dióhéjban címmel a szöveggyűjtemény tematikája szerint elosztva. Szerk. Németh Gy. Budapest, 1998.

Aur. Vict. Epit.: Aurelius Victor: Epitome de caesaribus. Teubner Kiadó, Lipcse, 1961.

Cassius Dio

Cod. Theod.: Codex Theodosianus ed. P. Krüger, P. Meyer, Th. Mommsen 1904/5.

Claud.: Claudianus versei. ed. Birt 1882.; magyarul: Mezei 1988: Mezei B.: Jegyzetek Claudius Claudianus verseihez. in.: Claudius Claudianus versei. Válogatta, utószót és a jegyzeteket írta Mezei B. Budapest, 1988. 243–349.

Cons. Const: Consularia Constantinopolitana. In: Chron. Min. I. 197–

Eugippius: Eugippius: Vita Sancti Severini. A bevezető tanulmányt írta Bóna I.: fordította az ELTE BTK Régészeti Tanszékének hallgatói munkaközössége. AntTan 16 (1969) 265–320.

Euseb. V. C./ vit. Const.: Eusebius: Vita Constantini. Winkelmann, F. Berlin, 1975.

Eutr.: Eutropius: A rómaiak rövid története. In: Besztercebányai főgimnázium Értesítője, ford. Klima L.: 1904–1905.

Get: Iordanes: Getica. A gótok eredete és tettei. Közreadja: Kiss M. 3. javított-bővített kiadás, L‘Harmattan, Budapest. 2004.

HA/ Historia Augusta: E. Hohl. (Teubner), 1965.; magyarul: ford. Terényi I., Budapest, 1968.

Hieronymus, Ep.: Hieronymus: Levelek. ed. J. Hilbert, Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum. 54–56.1910–1918.

Izidor: Sevillai Izidor: A gótok története. Székely, M. gondozásában. Szeged, 1998.

Isidorus orig.: Sevillai Izidor: Origines, ed. Lindsay, W. M. Oxford, 1911.

Lactantius: De mortibus persecutorum; magyarul: A keresztényüldözők halála. In: Az isteni gondviselésről. ford. Adamik T. Helikon, Budapest, 1985.

Mamertinus Paneg.: Claudius Mamertinus panegyricusa(i?), in.: Panegyrici Latini, latin-francia kiadásban, E. Galletier Párizs, 1949–55.

Marcellinus com.: Marcellinus comes. Chronica. In: Chron. Min. II. 37–109.

Notitia Dignitatum: új facsimile kiadása: Borhy L. Budapest, 2003.

Olympiodorus fr.: Olympiodorus töredékei, ed. C. Müller Fragmenta Historicorum Graecorum IV. 1868, 57–68.

Origo: Kiss, M.: Anonymus Valesianus: Origo Constantini, latin-magyar (fordítás és magyarázat) Specimina Nova XV 1999. Pécs, (2000)

Orosius: Paulus Orosius: Historia adversum (sic) paganos. ed. C. Zangenmeister, Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum. 1882.

Pacatus: Panegyriques Latins. ed. Galletier, Párizs, 1945–55.

Priszkosz, Müll.: Priszkosz töredékei, C. Müller, görög-latin kiadás, Fragmenta Historicorum Graecorum 1868, 69–

Procopius/ Procop. Gót háb.: Procopios: Bellum Gothicum (Bella V–VIII), Teubner, von J. Haury-G. Wirth 1962–1964.

Procopius B. V.: Procopios: Bellum Vandalicum (Bella V–VIII), Teubner, von J. Haury-G. Wirth 1962–1964.

Themist: Themistios: Beszédek. ed. G. Downey-A. F. Norman 1965–74.

Zos., Zosimos.: Zosimos: Historia Nova, görögül Mendelssohn, L. Teubner, 1887. németül: Neue Geschichte. ford. O. Veh Stuttgart, 1990.

Irodalom

Alföldi 1925: Alföldi, A.: Hogyan omlott össze a római védőrendszer Pannóniában. Hadtörténeti Közlemények, Budapest, 1925. 1–2. f. 1–30.

Alföldi 1930: Alföldi A.: A gót mozgalom és Dácia feladása. Egyetemes Philologiai Közlöny 54. 1930. 1–20, 81–95, 164–170.

Alföldi 1942: Alföldi A.: A pesti oldal új urai. Aquincum a későrómai világban. In: Budapest története I., Budapest, 1942, 670–746.

Alföldi 1961: Alföldi A.: The invasions of peoples from the Rhine to the Black Sea. In: The Cambridge Ancient History, vol. XII. Cambridge, 1961. Chapter V. 138–165.

Alföldy 1992: Alföldy G.: Birodalmak tündöklése és bukása: A római történelem tanulsága. In: Doctores Philosophiae honoris causa Universitatis de Iano Pannonio nominatae. Pécs, 1992.

Alföldy 1996: Alföldy G.: Római társadalomtörténet. Budapest, 1996.

Aschbach 1827: J. Aschbach: Die Westgoten. (reprint) Essen.

Barceló 1981: P. Barceló: Roms auswärtige Beziehungen unter der Constantinischen Dynastie (306–363). Regensburg, 1981.

Barceló 1992: P. Barceló: Constantius II. und die Limiganten: Einige Präzisierungen zu Amm. Marc. XIX. 11. KLIO 74. 1992. 422–430.

Barkóczi 1954: Barkóczi L., Lager und Wohnsiedlung. In: Intercisa I. ArchHung 33, 1954, 11–60.

Barkóczi 1959: Barkóczi L.: Transplantation of Sarmatians and Roxolans in the Danube Basin. ActaAnt 7, 1959, 443–453.

Barkóczi 1973: Barkóczi L.: Beiträge zur Steinbearbeitung Pannonien Ende des 3. und zu Beginn des 4. Jahrhunderts. FolArch, XXIV, 1973, 67–112.

Barkóczi 1993: Barkóczi L.: Megjegyzések Valeria 4–6. századi történetéhez. II. Hiányos hagymafejes fibulák és ruhatűk. BudRég XX, 1993, 327–350.

Barkóczi 1995: Barkóczi L.: Beiträge zur Geschichte der Provinz Valeria im IV–VI. Jh. Specimina Nova 1994 (1995), 57–104.

Barnes 1982: T. Barnes: The New Empire of Diocletian and Constantine. London, 1982.

Bierbrauer 1994: V. Bierbrauer: Archäologie und Geschichte der Goten vom 1–7. Jh. FMS 28, 51–171.

Bóna 1963: Bóna I.: Beiträge zur Archäologie und Geschichte der Quaden, ActaArchHung XV, 1963, 239–309.

Bóna 1969: Bóna I.: Bevezetés és kommentár Eugippius, Vita Sancti Severini első magyar fordításához. AntTan. 1969, 265–320.

Bóna 1988: Bóna I.: Ungarns Völker im 5. und 6. Jahrhundert. Eine historisch-archäologische Zusammenschau. In: GHA, 1988, 116–129.

Bóna 1993: Bóna I.: A hunok és nagykirályaik. Budapest, 1993.

Bónis 1988: Bónis É.-Sellye, I.: Római kori emailmunkák. Évezredek, évszázadok kincsei V, Budapest, 1988.

Burian 1984: J. Burian: Die römische Weltherrschaftsideologie und das spätantike Denken. Klio 66, Berlin, 1984, 615–623.

Bury 1958: J.B. Bury: History of the Later Roman Empire. New York, 1958.

de Ste Croix 1981: G.E.M. de Ste Croix: The Class Struggle in the Ancient Greek World. London, 1981.

Chrysos 1973: E. Chrysos: Gothia Romana. Zur Rechtslage des Föderatenlandes der Westgoten im 4. Jh., Dacoromania 1, 1973, 52–64.

Demandt 1984: A. Demandt: Der Fall Roms. München, 1984.

Demandt 1989: A. Demandt: Die Spätantike. Römische Geschichte von Diocletian bis Justinian 284–365. N. Chr. München, 1989.

Demandt 1995: A. Demandt: Die Germanen im Römischen Reich. In: Mit Fremden leben: Eine Kulturgeschichte von der Antike bis zur Gegenwart. hrsg. von A. Demandt unter Mitw. von A. Müggenburg, H. Schlange-Schöningen. München, 1995.

Dietz 1988: K. Dietz: Schriftquellen zur Völkerwanderungszeit im pannonischen Raum (von 378–584 n. Chr.). In: GHA, 1988, 27–67.

Dittrich 1984: U-B. Dittrich: Die Beziehungen Roms zu den Sarmaten und Quaden im vierten Jahrhundert n. Chr.(nach der Darstellung des Ammianus Marcellinus). Bonn, 1984.

Dobesch 1994: G. Dobesch: Vom äusseren Proletariat zum Kulturträger: ein Aspekt zur Rolle der Germanen in der Spätantike. Geographica Historica, Band 6, Amsterdam, 1994.

Fejős 2001: Fejős B.: Az alán és az ász név összefüggése a középkori forrásokban. In: A Kárpát-medence és a steppe, Magyar Őstörténet Könyvtár 14. Budapest, 7–14.

Ferrero 1993: G. Ferrero: Az ókori civilizáció bukása. Budapest, 1993.

Fitz 1994: Fitz J.: Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit. Budapest, 1994.

Friesinger 1984: H. Friesinger: Bemerkungen zu den frühgeschichtlichen Grab- und Siedlungsfunden von Wien-Leopoldau. ArchAust. 68, 1984, 127–154.

Genser 1986: K. Genser: Der römische Limes in Österreich 33. Wien, 1986.

GHA: Germanen, Hunnen und Awaren. Schätze der Völkerwanderungszeit. (= Austellungskataloge [!] des Germanischen Nationalmuseums, hg. von Gerhard Bott) Verlag des Germanischen Nationalmuseums, Nürnberg, (1987) 1988.

Godłowski 1994: Godłowski K.: Die Barbaren nördlich der Westkarpaten und das Karpatenbecken – Einwanderungen, politische und militärische Kontakte. Specimina Nova IX. 1993 (1994) 65–89.

Harmatta 1950: Harmatta J.: A magyarországi szarmaták történetéhez. ArchÉrt 1950–1. 10–18.

Harmatta 1970: Harmatta J.: Gótok, hunok és alánok Pannoniában. AntTan 17, 1970, 282–286.

HGL: Bóna I.-Cseh J.-Nagy M.-Tomka P.-Tóth Á.: Hunok-Gepidák-Langobardok. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 6.) Szeged, 1993.

Intercisa II: Intercisa II. (Dunapentele). Geschichte der Stadt in der Römerzeit ArchHung 36(1957).

Istvánovits 2001: Istvánovits E.: Néhány gondolat a 4. század végi – 5. század eleji új észak-alföldi leletekről. In: A Kárpát-medence és a steppe, Magyar Őstörténet Könyvtár 14. Budapest, 15–18.

Istvánovits-Kulcsár 1992: Istvánovits E.-Kulcsár V.: Pajzsos temetkezések a Dunától keletre eső kárpát-medencei Barbarikumban. NyJMÉ XXX–XXXII, 1992, 47–96.

Kiss A. 1967.: Kiss A: A Keszthely-kultúra helye a pannóniai római kontinuitás kérdésében. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve [12.] (1967) 49-60.

Kiss M. 1994b: Kiss M.: Adatok a Murga-típusú korsók kérdéséhez. In.: A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. Szeged, 1994. 249–257.

Kiss M. 1995a: Kiss M.: Anmerkungen zum in „Getica” gezeichneten Bild von Alarich.”...sic eos cum Romanorum populo vivere, ut una gens utraque credere possit...” Specimina Nova. XI. 1995, 81–90.

Kiss M. 1995b: Kiss M.: Megjegyzések a későrómai külpolitikához a dunai tartományokban 381-ig. Somogyi Múzeumok Közleményei XI, 1995, 47–54.

Kiss M. 2000: Kiss M.: Anonymus Valesianus: Origo Constantini, Fordítás és magyarázat. Specimina Nova XV. 1999. (2000), 77–147.

Kiss M. 2002: Kiss M.: Iordanes: Getica. A gótok eredete és tettei. Vivarium Fontium I, Pécs, 2002.

Kolník 1997: T. Kolník: Zum Anteil der Militäreinheiten beim Aufbau der sogenannten römischen Stationen im mitteldanubischen Barbaricum. RFS 1997, 417–423.

Kovács I. 1912: Kovács I.: A marosszentannai népvándorláskori temet. Dolgozatok. 3. Kolozsvár, 255–

Kovács I. 1915: Kovács I.: Marosvásárhelyi ásatások. Dolgozatok. 6. Kolozsvár.

Kovács P. 1999: Kovács P.: Vicus és castellum kapcsolata az alsó-pannoniai limes mentén. Studia Classica Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae Series Historica. Piliscsaba, 1999.

König 1997. I. König: Aus der Zeit Theoderichs des Großen. latin-német fordítás és magyarázat, ed.: I. König, Darmstadt.

Kürti 1988: Kürti B.: Fürstliche Funde der Hunnenzeit aus Szeged-Nagyszéksós. GHA 163–

Lengvári 1999: Lengvári I.: Megjegyzések Maximinus életpályájához. Tanulmányok Pécs Történetéből 5–6. Pécs Története Alapítvány, Szerk. Font, M.-Vonyó, J. Pécs, 1999, 153–161.

Maenchen-Helfen 1978: O. J. Maenchen-Helfen: Die Welt der Hunnen. Wien-Köln-Graz, 1978.

Menghin 1988: W. Menghin: Die Völkerwanderungszeit im Karpatenbecken. GHA 15–26.

Mesterházy 1989: Mesterházy K.: Ethnische- und Handelsbeziehungen zwischen der Weichselmündung und der ungarischen Tiefebene in der römischen Kaiserzeit. Peregrinatio Gothica. Archaeologia Baltica 8. Lodz, 185– 202.

Mirković 1993: M. Mirković: Υπήκooι und σύμμαχoι Ansiedlung und Rekrutierung von Barbaren bis zum Jahr 382. In: Klassisches Altertum, Spätantike und frühes Christentum. Adolf Lippold zum 65. Geburtstag gewidmet. Würzburg, 1993, 425–434.

Mócsy 1962: Mócsy A.: Pannonia. Pauly-Wissowa Realencyclopädie der classischen Altertumwissenschaft. Stuttgart, 1894–1978. Suppl. IX, 1962, 515–776.

Mócsy 1971: Mócsy A.: Rec. Várady L.: Das letzte Jahrhundert Pannoniens. ArchHung 23, 1971, 347–360.

Mócsy 1975: Mócsy A.: Pannonia a késői császárkorban. Budapest, 1975.

Mommsen 1882: Th. Mommsen (Rec.) Iordanis Romana et Getica. Monumenta Germaniae Historica Auctores Antiquissimi V/1. Berolini 1882.

Mráv 1999: Mráv Zs.: „Valentinianus…in ipsis quadorum terris quasi Romano iuri iam vindicatis aedificari praesidiaria castra mandavit.” (Amm. Marc., XXIX 6,2) Die quadische Außenpolitik Valentinians I. im Spiegel einer strittigen Textstelle bei Ammianus Marcellinus. In: Pannonia kutatások, A Soproni Sándor Emlékkonferencia előadásai (Bölcske, 1998. okt. 7., Bölcske, 1998.), Szekszárd, 1999, 89–111.

MRT 9.: Magyarország Régészeti Topográfiája. 9. XIII/2. Pest Megye, Szobi és Váci járás.

Müller 1998: Müller R.: Ein Frühvölkerwanderungszeitkicher Grabfund aus Sármellék-Égenföld. Specimina Nova. XII. (1996) 1998. Pécs, 259–263.

Nagy M. 1993: Nagy Margit.: Óbuda a népvándorlás korban. BudRég. XXX, 1993, 353–395.

Nagy M. 1994: Nagy Mihály: The Hasdingian Vandals in the Carpathian Basin. A Preliminary Report. Specimina Nova IX 1993 (1994), 157–184.

Nagy–B. Tóth 2000: Nagy Margit–B. Tóth Á.: A gepidák, A régészeti leletanyag. In: Nagy M.–G. Neumann–W. Pohl–B. Tóth Á: A gepidák. MFMÉ–StudArch VI. 168–178.

Nagy T. 1971: Nagy T.: Pannonia utolsó évszázada egy új monográfia megítélésében. AntTan 18, 1971, 69–93.

Ottományi 1991: Ottományi K.: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból. StudCom. 22, 1991, 5–144.

Pekáry 1955: Pekáry T.: Későrómai sírok Fenékpusztán. Spätrömische Gräber in Fenékpuszta. ArchÉrt 82, 1955, 19–29.

Pető 1992: Pető M.: Szarmata falvak a dél-pesti síkságon (Beszámoló az M0 autópálya nyomvonalán 1987–1989-ben végzett leletmentésekről.) Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán II. BTM Műhely 6, Budapest, 1992, 7–39.

Pirling 1988: R. Pirling: Ein sarmatischer Spiegel aus Krefeld-Gellep. Germania 66–2, 1988, 455–465.

PRK. Mócsy A.-Fitz J. (Szerk.): Pannonia régészeti kézikönyve. Budapest, 1990.

Sági 1983: Sági K.: Pannónia lassan elenyészik. In: Szombathy V. (szerk.): Régészeti barangolások Magyarországon, Budapest, 101–123.

Schmidt 1970: L. Schmidt: Geschichte der Wandalen. (az 1942-es kiadás reprintje) München.

Schulz 1993: R. Schulz: Die Entwicklung des römischen Völkerreichts im vierten und fünften Jahrhundert n. Chr. Stuttgart, 1993.

Somogyi 1993: Somogyi P.: Megjegyzések Theoderik Strabo gótjainak eredetéhez. HOMÉ XXX–XXXI, 1993, 107–114.

Soproni 1970: Soproni S.: Késő római katonai őrállomás Hatvan-Gombospusztán. Dolgozatok Heves megye múltjából. Eger, 1970. 17–28.

Soproni 1978: Soproni S: Der spätrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre. Das Verteidigungssystem der Provinz Valeria im 4. Jahrhundert. Budapest, 1978.

Soproni 1985: Soproni S.: Die letzten Jahrzehnte des pannonischen Limes. München, 1985.

Soproni 1986: Soproni S.: Nachvalentinianische Festungen am Donaulimes. SMR III, 409–415.

Stallknecht 1969: B. Stallknecht: Untersuchungen zur römischen Aussenpolitik in der Spätantike 306–395. n. Chr. Bonn, 1967. (1969.)

Szabó Á. 2000: Szabó Á.: Ein spätrömischer Augur in Sopianae? Specimina Nova XV 1999 (2000), 148–153.

Tokod 1981: Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von Tokod. Hrsg. Mócsy A., Budapest, 1981.

Tomka 1988: Tomka P.: Der hunnische Fundkomplex von Pannonhalma, GHA, 156–163.

Tomka 1993: Tomka P.: Előszó. A népvándorláskor fiatal kutatóinak III. összejövetelén elhangzott előadásokat tartalmazó kötetethez. HOMÉ XXX–XXXI/2, 1993, 5–8.

Tomka 2001: Tomka P. Az árpási 5. századi sír. Arrabona, 39. 2001. 161–181.

Topál 1997: Topál J.: Ethnic Components in the Cemeteries along the Limes of Pannonia Inferior. RFS 1995, 537–545.

Tóth E. 1971–72.: Tóth E.: A római lakosság-kontinuitás kérdése a Nyugat-Dunántúlon. Savaria 5–6., 1971.72. 231–241.

Tóth E. 1975: Tóth E.: A későrómai belsőpannóniai erődök kérdéséhez (Előzetes jelentés az 1971–1974. évi ságvári ásatásokról) Somogyi Múzeumok Közleményei Mitteilungen der Museum des Komitats Somogy II, 1975, 183–189.

Tóth E. 1989: Tóth E.: Provincia Valeria Media. ActaArchHung 41, 1989. 197–226.

Tóth I. 1979.: Tóth I.: A rómaiak Magyarországon. Bp. 1979.

Ubl 1982: H. J. Ubl: Die archäologische Erforschung der Severinsorte und das Ende der Römerzeit im Donau-Alpen-Raum. In.: Severin zwischen Römerzeit und Völkerwanderung. Ausstellungskatalog Enns-Linz, 1982.

Vaday 1989: Vaday A.: Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus 17–18, 1989.

Vaday 2003: Vaday A.: Szarmaták a hun korban. In: Magyar régészet az ezredfordulón. főszerk. Visy Zs. Budapest, 2003. 287–288.

Váczy 1940: Váczy P.: A hunok Európában. In: Németh Gy.: Attila és hunjai. Budapest, 1940. (reprint 1986.), 61–143.

Várady 1961: Várady L.: Későrómai hadügyek és társadalmi alapjaik. A Római Birodalom utolsó évszázada (376–476). Budapest, 1961.

Várady 1969: Várady L.: Das letzte Jahrhundert Pannoniens 376–476. Budapest, 1969.

Várady 1976: Várady L.: Jordanes Studien. Jordanes und das Chronicon des Marcellinus Comes. Die Selbständigkeit des Jordanes. Chiron 6, 1976, 441–487.

Vékony 1989: Vékony G.: Dákok, rómaiak, románok. Budapest.

Visy 1999: Visy Zs.: Neue Forschungsergebnisse an der Ripa Pannoniae Inferioris in Ungarn. RFS 1999. 139–150.

Vörös A. 1994: Vörös A.: A 382-es szövetségi szerződés tulajdon-, illetve birtokjogi vonatkozásairól. in. Specimina Nova (1993) 1994, 215–216.

Waas 1971: M. Waas: Germanen im römischen Dienst im 4. Jh. n. Chr. 2. Aufl. 1971. VIII. 122. S. Heft 3.

Wilkes 1973: J. J. Wilkes: Rec. Várady L.: Das letzte Jahrhundert Pannoniens 376–476. Budapest, 1969., JRS LXIII. 1973. 260–262.

Wirth 1991: G. Wirth: Das Reich und die Barbaren. In: BrJb 1990/1991, 844–849.

Wirth 1994: G. Wirth: Römer, Siedler und Barbaren Zur Behandlung der "Dediticii" im 4. Jhdt. In: Federazioni e federalismo nell' Europa antica Bergamo, 21–25. Settembre 1992, Vita e Pensiero. Milano, 1994.

Wirth 1999: G. Wirth: Attila, Das Hunnenreich und Europa. Stuttgart, 1999.

Wolfram 1990: H. Wolfram: Die Goten. Von den Anfängen bis zur Mitte des sechsten Jahrhunderts. Entwurf einer historischen Ethnographie. München, 1990.

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.