Morzsamenük

 

 

Szerző: Kiss Magdolna

Első internetes megjelenése: 2012. https://genianet.com/

 

 
Cui prodest? Kinek használ?


A ma már kuriózumnak számító ógörög nemcsak az ókori görögség anyanyelve volt, hanem az ókor folyamán mindenki, aki tanultnak, műveltnek tartotta magát elsősorban görögül beszélt. A latin nyelv a görög mellett kissé háttérbe szorult, bizonyos időszakokban és területeken másodrangú szerepet játszott.

Az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó görög eredetileg több nyelvjárásra oszlott. A jelentős irodalmi alkotások az aiol, az ion, a dór és az attikai nyelvjárásokon maradtak fenn. A makedón, majd a római hódítás időszakában formálódott újabb nyelvjárások mellett, létezett a görög köznyelv is, melyet általánosan használtak a Római Birodalom keleti részén. Az első regényt Kr. u. első században görög szerző alkotta, sőt magát a műfajt is a görögök találták fel.

A kora római császárkor uralkodói szinte mindannyian csakúgy tudtak görögül, miként latinul, és nemcsak társalogtak, hanem alkottak is e nyelven: történelmi munkákat, önéletrajzokat, tanulmányokat. A tudósként számon tartott Claudius Karthagó történetét írta meg görögül. Ránk maradt Marcus Aurelius ugyancsak görög nyelvű „Elmélkedések” műve. A példákat még sorolhatnánk.[1]

 A késő antikvitásban a nyelvhasználat mintegy megfelezte a Római Birodalmat – nagyjából ott, ahol először a tetrarchia idején osztották fel hivatalosan is egymás között az uralmi területeket a társuralkodók. Körülbelül a 20. hosszúsági foktól nyugatra a latin, míg ettől keletre a görög járta. Így például a Naissus (Niš) születésű Nagy Constantinus császár anyanyelve görög volt, Iulianus császár ugyancsak anyanyelvi szinten beszélte e nyelvet, magasabb iskoláit, filozófiai tanulmányait az athéni Akadémián végezte.

A császári családok nőtagjai között szintén nem egy görögül alkotót ismerünk. II. Theodosius felesége Athenais–Eudocia, egy görög filozófus leánya, akit kora legműveltebb asszonyaként tartottak számon, többféle irodalmi műfajban jeleskedett: eposzt, verseket alkotott az anyanyelvén, azaz görögül. Pulcheria, II Theodosius testvére szintén írt mind latin, mind görög költeményeket.[2]

Általánosságban leszögezhető e két nyelvről, hogy amíg a görög a magasabb műveltség (pl. filozófia, történettudomány), a kereskedők és az egyház bevett nyelvhasználata volt, addig a latin a hadseregé a jogé és közigazgatásé. Csak 380 körül tette Damasus pápa Rómában a görög helyett a latint az egyházi liturgia hivatalos nyelvévé.[3] Jelentős egyháztörténeti, történeti, biográfiai munkák maradtak fenn görög szerzők (például a kora császárkori Cassius Dio, Nagy Constantinus életrajzát megalkotó Eusebius, a római történelmet 410–ig követő Zosimos, Prokopios, Iustinianus udvarának ismert történetírója stb.) tollából.  

Ám nemcsak a nagy műveltségű réteg tudott az ókori világban görögül, hanem a tartományok bennszülött, közrendű lakossága is. Hogy „itthoni” példákat vegyünk, vázoljuk, mi volt e tekintetben a helyzet a pannoniai provinciákban.

A ránk maradt epigráfiai emlékek többsége latin szövegű, ám ez nem jelenti azt, hogy csak latinul beszéltek volna. A görög is meglehetősen elterjedt itt – mégpedig a köznyelvben. A keletről ide vezényelt katonák, üzletemberek, felszabadított rabszolgák érintkeztek elsősorban ezen a nyelven. A görög szövegek főként használati tárgyakon, mint  instrumentum feliratok, amuletteken, ékszereken olvashatóak. Egy felirat és egy edényre karcolt görög abc-részlet pedig arról árulkodik, hogy provinciánkban görög nyelvtanítás is folyt.[4]  

Most térjünk vissza az elején felvetett kérdésre. A mai, a mindenhol a hasznosságot kutató világban fontos igényre. „Kinek használ?” Az ógörög nyelv tanulása első pillantásra luxusnak tűnik, talán még inkább, mint a latiné. Itt most idézhetném újra Faludy György sorait, a latin szó helyére a görögöt illesztve.[5] De nem ez a célom, jelen írásban inkább ez ókori nyelv gyakorlati hasznára kívánok rámutatni.

Egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy a görög, vagy görögül író – részben már említett auktorok – műveit eredetiben tudjuk olvasni, tudományos munkákhoz felhasználni. Hiszen még a legtökéletesebb műfordítások sem adják vissza az eredeti szöveget szó szerint. De nem is ez a céljuk. 

Az ógörögöt akár beszélt nyelvjárásnak is lehet tekinteni, minthogy a mai görög nyelv közvetlenül az ógörögből fejlődött ki.

Mi a helyzet Magyarországon?

A tudományos–technikai szakkifejezéseink zöme – maga a technika (ἡ tέcnh) szó is – a görög nyelvből származik, de a mindennapi élet szókincse ugyancsak sűrűn teletűzdelt görög gyökerű szavakkal. Ilyenek például a: geológia, geometria, biológia, fizika, matematika, biblia, klinika, gasztronómia; keresztneveink jó része: András (ἀndreῖoς), Péter (ὁ pέtroς), Zsófia (ἡ sofίa) stb. 

A nyelvtanulás egyik, de nem áthidalhatatlan nehézségét, mint a példáknál láthatjuk, az ógörög betűkészlet jelenti. A ma ismert és használt betűsor a Kr.e. V. századi ion írásra megy vissza. Ebből a 24 betűből származnak a latin, de a cirill betűk is. A mai számítógépes programokba beépített betűkészletek általában tartalmazzák a „bővített görög” betűsorokat, ahol megtalálhatók a speciális ékezetek, hehezetek stb. is. A beállításuk némi fáradozást igényel, ám utána gyorsan megy a számítógépes görög-írás.

 

 

Jegyzetek

[1] Demandt 1997: A. Demandt: Das Privatleben der römischen Kaiser. München. 1997. 197. Suetonius: Caesarok élete, ford. Kiss Ferencné, Bp. 1968.

[2] Demandt 1989: A. Demandt: Die Spätantike. Römische Geschichte von Diocletian bis Justinian 284–565. n. Chr. München 1989. 303., u. ő. 1997. 216.

[3] Demandt 1989. 306.

[4] RLSK 1991.: Das römische Leben im Spiegel der Kleininschriften. Konzept: Manfred Hainzmann, Zsolt Visy (Kiállítási katalógus), Pécs, 1991. 50–51 és 112. Nr. 149. és 113. Nr. 151. gyűrű feliratok, 167. Nr. 293  két nyelvű (görög–latin) felirat házikerámián, 168. Nr. 294–295 . terra sigillatán  másodlagos karcolatok.; PRK 265. és a jegyzetek. Ezen az egy feliraton a „Praec(eptor) Gr(aecus)” olvasható. Lásd: CIL III. 10803, vö.: PRK 265. 27. j. Az elemi görög oktatást bizonyítja továbbá egy Zalalövőn előkerült terra sigillata edény talptöredéke, melyre az égetés után bekarcolták a görög abc első négy betűjét.  RLSK 1991. 50. és 167. Nr. 291.

[5] Kiss Magdolna: Tanuljunk latinul! http://genianet.com

 


We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.