Előszó az Olvasóhoz

 Választásomat befolyásolta az a tény, hogy 1986-ban a bellyei kombinát évfordulója alkalmából egy tanulmánykötetet szerkesztettek – Tri stoljeća Belja: szerk. Dušan Čalić, Eszék, 1986. – amelyben a szerzők a bellyei és a dárdai uradalom életét sok szempontból mutatják be, a két nagybirtok kialakulásától egészen a kombinát működéséig. A Baranya Megyei Levéltár és az Eszéki Levéltár felkérésére – Adatok a Duna-Dráva köz jobbágyságának életéhez a terület nagybirtokain 1700–1848-ig – címmel írtam egy rövid tanulmányt, amely az említett kötetben megjelent. Doktori értekezésem lényegében e téma megírása közben felmerült problémák és kérdések továbbkutatásából keletkezett.

Jelenlegi kutatásom tárgya a két nagybirtok jobbágyainak életmódja, gazdálkodása a XVIII. század elejétől a reformkorig. Ez a régió és ez az időszak azért ébresztette fel érdeklődésemet, mert jellemző példát szolgáltat arra, hogyan lett egy majdnem teljesen elnéptelenedett, elpusztult területből a feudális viszonyok között a kor legmagasabb agrártechnikai és -technológiai szintjét elérő „mintauradalom”, és ennek fejlődése mennyiben határozta meg a rajta élő jobbágyság gazdálkodását és életmódját. A téma külön érdekessége, hogy ez a vidék az újratelepítés során soknemzetiségűvé vált, és így lehetőségem nyílt arra, hogy különféle etnikumok életét azonos keretek között vizsgálhassam.

Ezzel a területtel, és a rajta fekvő két nagybirtokkal eddig több munka foglalkozott. Ezek a hosszabb-rövidebb tanulmányok főleg Baranya megyére vonatkoznak, így csak részben érintik az általam kutatott két uradalom jobbágyainak életmódját. Földrajzi szempontból több szakember írt erről a régióról: Papanek György: Geographica Descriptio Comitatus Baranyensis. Pécs, 1783., továbbá Lovász György és Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése. Pécs, 1974. és Andrija Bognár: Prirodne osobine Baranje. Eszék, 1986.

A két uradalom kialakulásának körülményeit és a birtokadományozás történetét részben feldolgozta H. Pálfy Ilona: Baranya megye 100 holdnál nagyobb birtokai és birtokosai a XVIII. századtól napjainkig. 1933., valamint Rajczi Péter: A dárdai és a bellyei uradalom jogi szerkezete és működése létrejöttétől 1919-ig. Eszék, 1986.

A Duna-Dráva köz jelenleg Horvátországhoz tartozó részének településtörténetét Tímár György dolgozta fel: A Duna-Dráva szög népesedéstörténete 1910-ig. Eszék, 1986. című tanulmányában. A szerbek betelepítéséről: Szita László: Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a szatmári béke utáni években. 1978., a német telepítésről: Andrásfalvy Bertalan: Nyugatbaranyai német telepesek történeti-néprajzi kérdései a levéltári források tükrében. 1978. címmel írt.

Andrásfalvy Bertalan: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Szekszárd, 1975-ben megjelent műve a bellyei uradalom Duna melletti falvainak gazdálkodásához szolgáltat jelentős adatokat. A bellyei majorság kiépítését és a „mintagazdaság” jellemző vonásait mutatja be: Albrecht főherceg bellyei uradalmának leírása. 1883.

Több Baranya megyével foglalkozó munka kitér még az általam vizsgált területre, így: Hölbling Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata, Pécs, 1845., továbbá Haas Mihály: Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben. Pécs, 1845., és Rúzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711–1848-ig. Budapest, 1964.

A Dráva menti falvak jobbágyainak életéhez jelentős analógiát nyújt Kiss Géza több munkája, mely a dárdai uradalommal szomszédos Ormánság jobbágyainak életét mutatja be, például: Kiss Géza: fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből. 1767–1848. Pécs, 1980., vagy: Az ormánsági társadalom fejlődése Mária Terézia úrbérrendezésétől a szabadságharc végéig (1767–1849). Pécs, 1982

Végül Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786) és Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez 1770–1848-ig című, 1977-ben megjelent tanulmánya a bellyei és a dárdai uradalom egészségügyi, valamint oktatási viszonyait érinti.

Mint a fenti kutatástörténetből is látható, az általam vizsgálandó szempontok alapján egyetlen monográfia sem foglalkozott részletesen a jelzett témával. A kutatáshoz tehát elsősorban a kiadatlan és zömmel rendezés alatt álló (azóta természetesen megtörtént az iratok rendezése) levéltári anyagokra kellett támaszkodnom.

A bellyei és a dárdai uradalmak forrásanyagának legnagyobb részét a Baranya Megyei Levéltár őrzi. Az úrbéres viszonyokra vonatkozó összeírások egy része a Magyar Országos Levéltárban található. Az eszéki levéltár is őrzött ide vonatkozó töredékeket, azonban érdeklődésemre azt válaszolták, hogy ez az anyag elveszett. Így ezt nem volt módomban a jelen munkába beépíteni.

A szövegben részletesen kifejtett mondandómat táblázatok, diagramok, képek teszik áttekinthetőbbé.

Miután a Duna-Dráva köz népesedéstörténete áttekinthetetlen lenne olyan adattár nélkül, mely falvanként tartalmazza az adott terület és korszak népesség és nemzetiségtörténeti változásait, ezért szükségesnek tartottam ilyen adattár összeállítását és közlését.

Jelentős forrásértéke miatt felhasználtam és a kéziratos dolgozatomban részben bemutattam az úrbérrendezés érdekében szerkesztett 9 kérdőpontos iratra adott válaszokat a bellyei uradalom falvaiban. (Ennek az anyagnak a szemelvényes bemutatásától jelen esetben eltekintünk, mivel ez a forrás azóta teljes egészében megjelent. Kiss Magdolna: A bellyei uradalom jobbágyainak élete a Mária Terézia féle országos úrbérrendezés előtt. Horvátországi magyarság. Drávaszög Alapítvány, Bp. szerk. Lábadi Károly. II. évf. 1995. ápr.4. sz., 24–28.o.; május, 5.sz. 15–20.o.; jún. 6.sz. 20–26.o.; júl. 7.sz. 20–26.o.; aug. 8.sz. 16–21.o.)

Minthogy adott földrajzi régióról van szó, ezért a téma szemléletesebbé tétele érdekében térképeken ábrázoltam a Duna-Dráva köz geomorfológiáját, az orvosi ellátás jellegét a XVIII. század végén és a XIX. század elején, a török kori pusztulás mértékét és az újratelepítés eredményeit.

A végjegyzeteket – az áttekinthetőség kedvéért – megbontva, az egyes fejezetekhez csatlakoztattam. Míg a hivatkozott irodalmat a munkám végén külön irodalomjegyzékben soroltam fel.

Munkám nem lett volna teljes több történész kolléga támogatása nélkül, ezért itt köszönöm meg újból Tímár György helytörténésznek, Sándor László történésznek, Kaposi Zoltán történésznek és Rozs András főlevéltárosnak segítségét. Külön köszönetet mondok témavezetőmnek, az azóta elhunyt Polányi Imrének és opponenseimnek Zimányi Verának, Kiss Gézának, akik értékes megjegyzéseikkel segítették munkámat.

Köszönöm Ódor Imre levéltár igazgatónak, Lábadi Károly néprajzkutatónak buzdítását, segítségét, hogy további munkákra ösztönöztek e témával kapcsolatban, illetve dolgozatom egyes részeit és az e témakörrel foglalkozó tanulmányaimat megjelentették.

Végül, de nem utolsó sorban köszönetet mondok Burján István főmuzeológusnak és a Tálasi István Horvátországi Magyar Hagyományőrző Egyesületnek, valamint a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének, akik dolgozatomat a Horvátországi Magyarság 2005-ös és 2006-os számaiban megjelentették, és jelen könyv kiadásáról gondoskodtak.

Továbbá köszönet illeti a Kiadót és a nyomdát gondos és lelkiismeretes munkájukért.

Kiss Mária Magdolna
Pécs, 2007